Az Eco Fashion Hackaton nemzetközi design és üzleti verseny főtámogatójával, Mezei Istvánnal, az Evolvens márka ügyvezető igazgatójával beszélgettünk fenntarthatóságról, és egy etikusabb, felelősségteljesebb és fenntarthatóbb iparágról.
Anett: Mit jelent számodra a fenntarthatóság és ez hogyan jelentkezik a mindennapjaidban?
MI: Hát ez érdekes kérdés, mert valószínűleg valamilyen formában vagy valamilyen szinten mindenkinek az életében ez egy fontos kérdés. És ugye nyilván beszélhetünk a klasszikus értelemben fenntarthatóságról: hogy miket hasznosítasz újra, vagy mik azok az anyagok, amiket használsz, akár így a mindennapokban, kezdve onnan, hogy milyen szatyrot viszel a boltba magaddal, vagy onnan mit hozol el, vagy miben gyűjtöd stb. Azt gondolom, hogy a fenntarthatóság szempontjából az egyik legfontosabb része a dolognak az, hogy az a fajta társadalmi szerepvállalás, amit, ha nem is követelnek meg tőlünk a hatóságok, a mindennapi életébe való iktatása. Azt gondolom, hogy minden, ami a fenntarthatóság körül zajlik, annak az egyik nagy problémája szerintem, hogy a végfelhasználóra van bízva az, hogy ebből milyen szerepet vállal, nem pedig globálisan van meghatározva. Mert hogyha globálisan lenne meghatározva mondjuk kormányok által, akkor nyilván sokkal hatékonyabb lenne, mint most.
Ennek az egyik nagy problémája szerintem- persze ez messzemenő vitákat tud generálni- hogy miért várjuk el egy profitorientált cégtől, hogy a fenntarthatóságot vegye figyelembe, amikor maga az intézmény nem arra van kitalálva, hogy fenntartható legyen, hanem hogy profitot generáljon. Például ez egy probléma, hogy mindez nincsen rendesen meghatározva vagy megregulázva állami szinten, vagy nevezetközi szinten.
A mindennapjaimban pedig – kicsiben tudok nyilván gondolkodni – az, hogy milyen hatékonysággal fűtünk… például hogyha csak a céges szempontokat nézem, akkor nálunk nagyon fontos az, hogy azokat a gépeket, szerszámokat, eszközöket és alapanyagokat, amiket használunk, ellenőrzött forrásból jöjjenek. Például a bőralkatrészeknél, szíjaknál, nálunk mindegyiknek van egy tanúsítványa, ami azt jelzi milyen származású az adott alkatrész.
A karórakészítésnél számomra ez egy nagyon érdekes dolog, mert azt gondolom, hogy amikor fenntarthatóságról beszélünk, akkor nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy amiből van a karóra, az milyen fenntartható forrásból jön, hanem inkább az, hogy mennyire lesz tartós. Ha valami nem tartós, az szerintem sokkal nagyobb károkat tud okozni hosszú távon, mint az, amihez 20 évig nem kell hozzányúlni. Ez például fenntarthatóság szempontjából egy hatékony dolog.
Anett: Először egy kicsit beszéltél az egyéni szerepről, és az milyen fontos, hogy az egyéni felelősségünk mennyire magas, ahhoz képest, hogy egyébként meg globálisan mennyi minden tehetnénk. Kifejtenéd részletesebben, hogy van-e olyan misszió, amit ügyvezetőként megfogalmaztál a fenntartható divat per design területén, vagy tekintetében a márkáddal kapcsolatban?
MI: Ahogy említettem, azért nehéz a helyzetünk anyaghasználat szempontjából, mert minél tartósabb egy alkatrész, annál jobb, mert annál tovább tudja használni a végfelhasználó azt az adott terméket. Egyébként mindenhol úgy gondolom, hogy akár elektronikában, vagy bárhol máshol, ha azt vennénk figyelembe, hogy minél tovább lehessen használni egy eszközt, az sokkal inkább nagyobb hatással lenne a környezetünkre, mint az, hogy miből van, de hamar elhasználódik. Egyébként van több ilyen projektünk is, ami ezzel a témával foglalkozik. Például a Döbrösi Laurával való együttműködésnél, hogyha valaki ebből a kollekcióból vásárol egy karórát, akkor az Evolvens az Erdővédő alapítványnak utalunk ebből a bevételből egy összeget.
Tehát azt gondolom, hogy egy divatmárkának vagy egy olyan márkának, ami nem nagy mennyiségben gyárt, azaz nem több százezer példányban fogynak a termékei, nagyon fontos az, hogy milyen message van mögötte, amit kommunikál. Ezekben az esetekben sokkal fontosabb az, hogy milyen üzenetet tud egyébként közvetíteni, és akár közvetlen módon támogatni olyan szervezeteket, amik egyébként szintén ezt a célt tűzték ki.
Nekünk nem biztos, hogy például az a legjobb, hogyha mondjuk fából készítünk karórát, mert hiába van mondjuk egy relatív eco-friendly anyagból, hogyha egyébként hamar elhasználódik. Inkább azt tűztük ki a zászlónkra, hogy azokat a szervezeteket, akik egyébként ezzel foglalkoznak, hogyan tudjuk a mi oldalunkról támogatni őket. Ez hatékonyabb, mint az, hogy konkrétan a mi adott pár centiszer pár centis alkatrészünk fából van.
Anett: És az etikus design szemléletmódja hogyan jelentkezik, vagy mely folyamataidba építed be az Evolvens márka esetében? Említetted már a beszerzett bőr tanúsítványát. Van-e még valamilyen egyéb szempont, vagy olyan folyamat, amiben ez jelentkezik?
MI: Például nagyon fontos az, hogy mennyi nyersanyagot használunk föl, például a csomagolásra, vagy pedig a különböző lézervágott részalkatrészeknél. Ugyanis az egyik oldala az, hogy logisztikailag nekünk se jó, hogyha rengeteg olyan hulladékot kell egyébként elszállítanunk, amit nem kéne. Ez pedig ott mutatkozik meg, hogy például nagyon sok részalkatrészt gyártunk fából. És itt a fa részalkatrészeknek a logisztikája esetében nagyon fontos, hogy mennyire hatékonyan tudjuk fölhasználni azt a részalkatrészt, amivel dolgozunk. Például a vágás során jelentkező hulladék minimalizálása. Vagy korábban nagyon sok dobozunknál használtunk polifoamot, amit teljesen kiváltottunk most, mert a polifoam vágásnál nagyon nagy mennyiségű műanyag hulladék keletkezett, és ezt szerettük volna minimalizálni.
Inkább azt mondom, hogy olyan gyártástechnológiai folyamataink, amik nem csak fontossá teszik ezt a kérdést, de üzleti szempontból is nagyon-nagyon fontos az, hogy ha valaki ezt jól menedzseli, akkor nem csak hogy jót tesz vele, de egyébként profitábilis lesz. Tehát például nagyon fontos, hogy azokat a részalkatrészeket, amiket mi gyártunk, nyilván amennyire lehet, azt megpróbáljuk a legoptimálisabban kihasználni, és ez valóban azért nagyon fontos, mert a hulladékgazdálkodás oldalról nem mindegy, hogy kétszer annyi hulladékot dobunk ki, mert nem tudjuk mondjuk hatékonyan feldolgozni. A bőr esetében szerencsénk van, a bőrdíszműves részlegünkkel, mert annak a vezetője egyébként nagyon-nagyon környezettudatos, és nem is gyárt olyan bőr alkatrészeket, amik nem ellenőrzött forrásból származnak. Ha van rá mód, akkor mi a növényi cserzésű bőrt használjuk, mert sokkal hatékonyabban lehet vele dolgozni, és ilyen szempontból a környezettudatosság nekünk is nem csak a termékek gyártásánál is, de annak a kommunikálásánál is nagyon fontos.
Úgyhogy például ez számunkra ilyen szempontból nagyon fontos, és ha megtehetnénk, hogy ne ebből gyártsuk. Mégis azt gondolom, hogy ennek az üzenete sokkal fontosabb, mint az, hogy mondjuk tíz forinttal olcsóbban gyártok valamit.
Anett: Egyébként a vásárlók rá is kérdeznek, vagy kifejezetten keresik is az ilyen szemlélet mentén készült alkatrészeket vagy akár bőr kellékeket? Rákérdeznek arra, hogy esetleg egy bőrszíj honnan van?
MI: Érdekes módon nem annyira kérdezik ezt meg. Tehát, hogyha fel sem merül ennek a kérdésnek a megvitatása, akkor ők nem fogják kérdezni, ha viszont fel van tüntetve, akkor onnantól pedig valamilyen szinten kritérium is lesz. De csak akkor, hogyha már ők is tudnak róla.
Hogyha valaki akar venni egy táskát, és azt mondja, hogy neki az a táska kell, amelyik tetszik, akkor az összképhez valószínűleg pozitívan fog hozzátenni az etikus márka szemlélet.
Anett: Tehát cégvezetőként, etikus márka tulajdonosként tulajdonképpen edukatív felelősséged is van? Mert hogyha a vásárló nem is feltétlen keresi az etikus szemléletet, vagy tudatosan nem figyel rá, Ti mégis aszerint működtetitek a márkát, aminél már ezek a szempontok is fontosak lehetnek.
MI: Nyilvánvalóan nagyon fontos – mivel gazdasági társaságként működünk – azt figyelembe venni, hogy mi az, ami az ügyfél számára fontos lehet, akkor is, ha ő egyébként nincs tisztában vele. Ez egy olyan szegmense az értékesítésnek, ahol azok a cégek, akik ezt kommunikálják – és az igényt is megteremtik arra -, hogy ez fontos legyen. Ez az a kulcsa annak, hogy nem késtünk el, de ez lehet annak a kulcsa, hogy hosszú távon a nagyobb multicégek is ezt fontosnak gondolják.
Nyilvánvalóan nem kell hiú ábrándokat dédelgetni azzal, hogy egy nagyon nagy multicég mennyire felelős ezzel kapcsolatban. Nagyon sokan nem érzik, hogy felelősséggel tartoznak. Viszont az a fajta nyomás, ami rajtuk van, és abból, hogy ezt a trendet egyre több fogyasztó követi, üzletileg is egy fontos kritériummá vált. Az a cél, hogy mindenkinek üzletileg ez egy profitábilis lépés legyen a környezettudatos működés, mert akkor több vásárlót fog tudni megszólítani.
Anett: Az Eco Fashion projekt is a fenntarthatóságot, és etikus gyártói magatartás hivatott hirdetni. Kifejtenéd nekünk, miért csatlakoztál az Eco Fashion projekthez támogatóként?
MI: Egy magyar manufaktúra tulajdonosaként – amely egy olyan nehezített terepen dolgozik, mint Magyarország -, nagyon fontosnak tartom azt a fajta nyitott szemmel járást, amit igyekszünk a lehető legszélesebb körben végezni. Így azok a projektek, amik bármilyen szinten innovatívak, vagy olyan témát dolgoznak fel, ami a mi jövőnkre nézve előre mutató, amögé szívesen beállunk. Hiszen így több oldalról, több szinten tudjuk kommunikálni azt, hogy sokoldalúak vagyunk, nyitottak vagyunk, és szeretjük azokat a fajta kihívásokat, illetve megoldásokat használni, amiket nem mindenki használ, vagy a legtöbben egyáltalán nem használnak.
Nekem az volt ebben az egész együttműködésben az izgalmas, hogy mit lehet kihozni a fenntarthatóság oldaláról és üzenetével a karóra piacon belül. Mik azok a szegmensek, ahol valóban hatékonyan lehet vele együttműködni.
Számomra az volt az egyik fontos lépés, hogy láthatok valamit, amire mi nem gondoltunk ilyen szempontból. Ezért ez egy izgalmas dolog.
Anett: Szerinted mi a legnagyobb kihívás a fenntartható divat terén?
MI: Több oldalról is meg lehet vizsgálni ezt a kérdést. Például kommunikációs szinten, illetve piaci szinten is. Tehát az Evolvens, mint divatkiegészítő gyártó, hova tud eljutni a magyar piacon. Ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés, és hogy mikor jut el egy cég, arra a szintre, hogy a fenntarthatósággal sokkal-sokkal aktívabban tud foglalkozni, mint amennyire az értékesítésével.
Fontos megvizsgálni, hogy ezt a kérdést egy magyar mikrobrand oldaláról nézzük meg, vagy pedig globálisan, mondjuk hatalmas multi cégek szempontjából. Én úgy érzem, hogy ez el van csúszva a mai világunkban. Tehát nem a multinationális cég tűzi zászlajára, és csinált trendet belőle, hanem a mikrobrandek foglalkoznak sokkal inkább vele, és így jut el egyébként a nagymárkához. Amikor eljut ez a kérdés egy nagy márkához, akkor olyan erőforrást tud fordítani rá, hogy az etikus működés ténye, üzenete valóban eljut mindenhova. És persze üzleti oldalról leural bármilyen mikrobrandet, mert sokkal jobban tudja hallatni a hangját.
Kihívásnak azt látom, hogy amire nem nagyon látok megoldást – hogy ha például egy ilyen ötletből trend lesz -, hogyan tudja mégis megtartani egy kisvállalkozás ezt a kezdeti előnyét az adott új ötlettel kapcsolatban. Mert hogyha valóban jó és működik, és üzlet lesz belőle, akkor valószínűleg a komoly bevételt nem a kis brand fogja learatni, ami pedig azért probléma, mert a know-how tőle indult.
Én azt látom tehát nagy kihívásnak, hogy a kis fejlesztő cégek hogyan tudják megtartani ezt a fajta know-howt, amit egyébként ők indítanak el.
Anett: Érdekes ambivalencia az, amit mondasz. Egyfelől mennyire imponáló lehet egy tervezőnek, hogy egy ilyen alulról jövő, piciben induló, akár trenddé növelhető ötlet, vagy egy iránymutatás része lehet, vagy az, hogy ott lehet a kezdeteknél egy új trend keletkezésénél, és aztán végül pedig rá kell jönnie, hogy abból miként profitálhasson is.
MI: Nyilván, persze hogyha van egy olyan ötlete egy kis márkának, ami világra szóló, és tartamaz egy olyan újdonságot, amire még más nem gondolt – ez persze nagyon-nagyon ritka -, de neki nincs lehetősége rá, hogy ezt bármilyen módon levédje, vagy nem tudja kihasználni ennek a lehetőségét. És ez azért fontos, mert nem lehet nem profitorientáltnak tekinteni egyetlen márkát sem mérettől függetlenül. Karitatív módon senki nem csinál vállalkozást. Ha viszont az újdonságtartalmát nem maga a márka használja ki, lehet, hogy nem ez lesz az elsődleges cél, amire fókuszálni fog. Nem tudom, hogy ezzel egyébként mit lehet kezdeni. Valószínűleg újabb és újabb dolgokat kitalálni, és abból azt a szeletet megszerezni, amire van mód.
Anett: A Hackathon részvevőinek mi is azt kommunikáljuk a pályázatra való készülés során, hogy megértsék a pályázók azt, hogy nagyon fontos megismerni a termék potenciális vásárlóit. Te mit gondolsz, mit tudsz a saját vásárlóidról, mi a legfontosabb számukra az Evolvens márkában?
MI: Mivel gyakorlatilag 90 százalékban magyarországi ügyfeleknek értesítünk, vagy talán még magasabb számban, számunkra az elsődleges üzenet, ami miatt mondjuk minket választ egy vásárló, az az, hogy ez egy magyar márka. És ez most jelenleg nálunk talán sokkal erősebb üzenet, mint az, hogy adott esetben milyen összetevőkből áll az a részalkatrész, amiről beszélünk.
Érdekes az, hogy egyébként a vásárlóinknak egy nagy részét azt be tudom azonosítani olyan nagyobb svájci márkák tulajdonosaiként, akik már rendelkeznek egy nagyobb multinacionális svájci gyártónak a termékével, és utána már nyitottak arra is, hogy egyébként nálunk vásároljanak. Azt gondolom, hogy ez bármilyen ilyen kisebb divatmárkánál megjelenő trend. Mert ezek a vásárlók már kifinomultabb ízlésűek, mint amikor egy vásárló legelőször vesz egy magas minőségű divatterméket. Feltehetjük, hogy van pénze, amit el is akar költeni, de csak azután amikor már elköltötte a pénzét azokra a brandekre, amiket státuszszimbólumként kötelező, hogy beszerezzen. Ez után jön képbe, hogy a kicsi manufakturális márkákat keres, és kifejezetten olyat szeretne, ami nem tömegtermék (még ha luxus márka is), mint amit egy nagy multi cég tud nyújtani.
Tehát onnantól, hogy nyitottabbak lesznek és kifinomultabbak lesznek azokra a kézzel készült manufakturális értékekre, amiket egy mikrobrand vagy egy kicsi divatmárka tud nyújtani, addig el kell jutni a vásárlónak is. Én ezt a trendet látom. Biztos van olyan is, aki legelsőnek egy ilyen karórát vásárol, de valószínűbb, hogy neki már van több más variációja, mire eljut hozzánk, hogy na akkor szeretnék egy névre szőlő, csak nekem gyártott, egy darabos konfigurációt megrendelni.
Anett: Tehát ez tulajdonképpen azt is jelenti, hogy akkor hozzátok már egy vájt fülű, jól képzett szemű vásárló érkezik? Ekkor a kvalitásbeli szempontok is fontosak, mert már sok mindennel találkozott, sok mindent látott, már nem megy a véletlenre. Így neki nagyon primer, nagyon személyes, nagyon tiszta vásárlói igénye van? Tehát az egy erős visszajelzés lehet, hogy ez a vásárló már valóban azt akarja, amit ti tudtok adni számára.
MI: Igen, én is azt látom, hogy aki például hozzánk jön vásárolni, az sokkal tudatosabb. Tehát nem kell őt már meggyőzni, hogy mit szeretne, mert az elköteleződése már megvan a minőség felé. Persze az, hogy utána milyen konfigurációt vásárol, az már együttműködésnek a része, de ott már nagyából el van döntve.
A cégek esetében, amikor business to business órákat készítünk, ahol a cégnek az arculatára, logójával, hangulatával készítjük a karórákat, már nem nagyon jön szóba más gyártó, mert ezzel kevesen foglalkoznak. Tehát ezekben az esetekben inkább a kreatív oldaláról kell megfogni a vásárlót, hogy nyilvánvalóan az a konfiguráció, amit elkészítünk neki, és azok a látványtervek egyeznek-e az elképzelésével. Nyilvánvalóan órakedvelőnek kell lenni a megrendelőnek. Valószínűleg neki már van nem egy karórája, mire úgy dönt, hogy a cégében minden alkalmazottnak is legyen.
Anett: Egyébként itt eszembe jutott egy másik fenntartható szempont, a lokalitás. Tehát az, hogy egy csomó mindent kézművesen és Magyarországon gyártotok, az egy nagyon fontos szempont a fenntarthatóság oldaláról, hiszen nem szállítjátok át az alkatrészek nagy részét az óceánon keresztül.
MI: Ez alapvetően nem csak, hogy anno alap kritériumként indult az Evolvensnél, hanem feltétele volt annak, hogy ezt meg is tudjuk valósítani. Tehát egy darabos kicsi szériáknak a gyártásához egész egyszerűen kénytelenek voltunk megoldani azt, hogy Magyarországon, magyar beszállítókkal és nagyon rugalmasan tudjunk együttműködni, vagy ha lehet, akkor házon belül tudjuk megoldani. Pont ennek a személyre szabhatóságnak, egyediségnek az a feltétele és ugyanakkor a hátránya is, hogy egy-egy rész alkatrészből nem 50-100-500 darab készül, hanem 1-2. És valóban nehezen kivitelezhető lenne, és üzleti szempontból se lenne jó döntés, ha a világ másik végéről kellene ide szállítani.
Anett: Mindezek után mit üzensz a tervezőknek, divatmenedzsereknek? Hiszen a Hackathon versenyen tervezők és menedzserek együtt fognak gondolkodni.
MI: Egyrészt kössék fel a gatyát! – ez egy fontos dolog. Azt szoktam mondani ilyenkor, hogy attól függ, hogy ki, milyen szinten van, illetve mennyire elhivatott abban az adott témakörben, amivel foglalkozik. Nekem az segített, hogy beláttam, hogy minden projektben vannak hullámvölgyek. Vannak olyan időszakok, amikor az ember azt mondja, hogy hát én ezt nem akarom végig csinálni, meg annyi buktatója van, hogy sokszor elbizonytalanodik az ember, hogy tényleg ezzel akar-e foglalkozni. Általában, hogyha ennek a hullámvölgynek az alsó szakasza nem tart tovább három percénél – azaz, hogy nem akarom tovább csinálni -, akkor érdemes folytatni. Mert a mély hullámvölgyekből való fölocsúdás sokkal-sokkal nagyobb energiával jár.
Azt gondolom, hogy nem mindenkinek való a vállalkozó lét, vagy egy saját márka elindítása, de azt is gondolom, hogy minden embernek azt kellene csinálnia, amiben energiát tud felszabadítani. Tehát az, , amiben ki tud teljesedni. Ha ezt megtalálja, akkor szerintem jó úton jár.
És mi ebben, úgy gondolom, hogy kellő energiát tudunk felszabadítani. Mindenki, aki hasonló cipőben jár, rá fog jönni, hogy nem délután ötkor fogja abbahagyni a munkát, hanem ez egy életforma, egy életstílus. Például hajnali kettőkor felkel, mert eszébe jut valami, és azt le kell jegyezni. Ez egy ezzel járó életstílus. És egy nagyon-nagyon jó életstílus szerintem.
Anett: Nagyon köszönöm. Van-e még valami, amit kihagytam, és amit megosztanál, hozzáfűznél az interjúhoz?
MI: Talán annyi, hogy azt tartom fontosnak tervezői szempontból, hogy a designer is kóstoljon bele a termék építésébe és a nagyon nagy hangsúlyt fektessen a technológiai oldalra is, mert annál kevesebb utómunkája lesz vele, amikor meg akarja valósítani a termékét, hogyha már a kiinduláskor is úgy áll hozzá a tervezői folyamatnak, hogy az fizikailag megvalósítható legyen.
Ezen túl a logisztikai oldalt is erősen hangsúlyoznám. Tehát, hogy az a részalkatrész, amit megálmodtam, beszerezhető-e mondjuk 5 év múlva is, és ha nem, akkor milyen alternatívája lehetséges.
A filmkészítésnél mondják azt, hogy 90 % kompromisszum, 5 % csalódás. És ez mindenhol így van: megálmodsz valamit, és akkor jön a valóság.
Anett: Nagyon köszönöm.
MI: Én is köszönöm.
Ha szeretnél Te is gyakorlatorientált másoddiplomás Fenntartható divatmárka menedzsment képzésünkön tanulni jelentkezz most!
