Mesélj magadról. Hol születtél? Hány éves vagy?
Ácsbog Cintia vagyok, Kecskeméten születtem. Nyelvi gimnáziumot végeztem. 21 éves vagyok. Jelenleg a METU hallgatója vagyok.
Honnan a kötődés a divathoz vagy textilekhez? Volt valami családi vonatkozás? Szülők, vagy valaki a környezetedben?
Egyetlen egy művész sincs a családban. Gyakorlatilag már tinédzser koromban, 14 éves koromtól kezdve, elkezdtem otthon jelmezeket tervezni és varrni. Majd elmentem egy varrónőhöz tanulni, hogy hogyan kell szabásmintát elkészíteni, vagy akár, hogy kell szépen kiszabni az anyagot, inget, kosztümöket varrni. És azt vittem tovább gyakorlatilag.
Mit szóltak a családtagok, hogy erre a pályára készülsz?
Támogattak a kezdetektől fogva. Eleinte azért meglepődtek, mivel gazdasági vonalon terveztem továbbtanulni, majd úgy döntöttem, hogy művészeti területre szeretnék menni, ezért hírtelen érte őket a dolog. De egyébként mindig mindenben támogattak akár anyagilag, akár lelkileg is. Eleinte tehát furcsa volt nekik ez az irány, de azért is fogadták el könnyebben, mert korábban már foglalkoztam jelmeztervezéssel. És úgy látták, hogy tényleg van esélyem ezen a pályán. Indultam a jelmezekkel pár jelmezversenyen is, előfordult, hogy kaptam helyezést. Tehát megvoltak az alapsikerek.
Tehát most a METU-n tanulsz?
Igen, de ez a második egyetem, amit elkezdtem egyébként, és ezt remélem most már be is fogom tudni fejezni.
Melyik egyetemet kezdted el először?
ELTE-n voltam bölcsészet tudományi karon. Indológia szakon. Keleti nyelvek.
A jelmeztervezés is opció volt?
Őszintén szólva nem. Noha lett volna lehetőségem több színházban is. Előszőr a Képzőművészeti Egyetemre jelentkeztem, később elfordultam a színház világtól, mert tulajdonképpen akkor sem a színházi jelmeztervezés érdekelt volna, hanem a filmes. Itthon viszont sajnos az nem egy olyan dolog, amit nagyon ki lehet bontakoztatni. Az volt a problémám, hogy a Képzőművészetin nem magával a jelmeztervezéssel kellett volna csak foglalkozni, hanem a díszlettervezéssel is, ami nekem annyira nem tetszett. Úgyhogy emiatt gyorsan meggondoltam magam.
Most a Metropolitan Egyetem hallgatója vagy. Milyen szakra jársz?
Kézműves tárgykultúra a szak neve, és ezen belül pedig öltözékspecializáción vagyok. Jelenleg másodéves vagyok. Három éves az alapképzés, szóval jövőre végzek.
Miért a BudapestiMetropolitan Egyetemet választottad továbbtanulásra?
Őszintén szólva nagy választási lehetőségem nem volt, mert jelenleg két egyetem van Magyarországon, ahol divatot lehet tanulni. Az egyik a MOME a másik a METU. A MOME-ra jártam egyébként előkészítőre jó fél évet. Aztán végül a METU-t választottam. Az az érdekes egyébként, hogy a METU-ra úgy jelentkeztem, hogy nem volt semmilyen tapasztalatom az egyetemmel kapcsolatban, nem jártam előkészítőre, itt nem is nagyon volt ismerős, akit megkérdezhettem volna milyen a képzés, szóval igazából fejest ugrottam, amikor jelentkeztem ide, de nem bántam meg.
Az itteni oktatás minden téren sokat ad. Nekem egy családias közegre van szükségem, és megerősítésre, hogyha a művészetemről van szó, mert nagyon a porba tud tiporni, hogyha a nem kapok semmilyen pozitív visszajelzést, ha a munkámról van szó, ha nem motiválnak. Az itteni tanárok mindig kiemelnek a munkánkból egy-két olyan dolgot, amit jól megcsináltam, és arra ösztönöznek, hogy azt próbáljam átültetni ebbe vagy abba a tervbe. Mindig kapok a pozitív megerősítés mellé egy új irányt, ami alapján elindulhatok, egy hasznos tanácsot, amerre léphetek tovább. Úgyhogy itt megvan minden szempontból a szakmai támogatás, és még a kis lelkünket is ápolgatják.
Milyennek látod a szakmai lehetőségeket, mit fog adni az egyetem neked, mire jövőre végzel?
Itt szakmailag is szerintem egy elég erős alapot adnak. De ez mindenképpen egy olyan dolog, ami már szerintem az egyénen is múlik, hogy ezt mennyire tudja kamatoztatni, hiszen rengeteg segítséget kapunk akár a tanároktól személyesen. Sokszor beengednek minket a saját műhelyükbe, hogy ott dolgozzunk, nekik is vannak már olyan kapcsolataik, amik által segítenek minket, legyen akár gyakorlatról szó, vagy eljuthatunk partner divatmárkák műhelyébe. Ezen túl szoktunk divatbemutatókra menni, a backstage-ben öltöztetőként dolgozunk, látjuk, hogy zajlik egy bemutató. Bepillanthatunk abba, ahogy a nagyobb márkák tulajdonosai, képviselői dolgoznak, milyen szempontok alapján viszik véghez az egész folyamatot. Valamint a kapcsolatépítésre is sok lehetőség van az egyetemen belül, hiszen rengeteg szak van a METUn. És ezek közül nagyon sok olyan, amire később a kapcsolatainkban is szükségünk lesz, akár divatfotósokra, marketingesekre, menedzserekre stb.
Említetted, hogy eljutottatok már több magyar tervező műhelyébe is. Milyen tervezőknél jártál már, vagy ki a kedvenced?
Nincsen kifejezetten egy kedvenc tervezőm. Mindig vannak bizonyos munkák, ahol jobban megragadok, vagy egy adott ruhadarab, táska, vagy kiegészítő jobban megtetszik, de így egységében még nem találkoztam olyan tervezővel, akinek minden munkáját imádtam volna. Igazából a street wear áll hozzám közel. Emellett tudom értékelni az elegáns vonalat is, az haute couture ruhákat.
Mesélj a Tunézia pályázatról, amin most elindultál. Mi ez a pályázat? Miért jelentkeztél?
Ezt a pályázatot a szakunk nyerte meg, a szakvezetőnk úgy döntött, hogy megbízik bennünk annyira, hogy ezt a feladatot ránk osztja ki.
A pályázat a tunéziai kultúrára épül. Mennyire áll hozzád közel Tunézia és a kultúrájuk?
A keleti dolgokat nagyon szeretem. De mivel nem voltam tisztában a kultúrával, egy mélyebb belenézést, kigyűjtést igényelt, hogy egy kicsit több fogalmam legyen, melyik irányba kellene elindulni ezzel kapcsolatban.
Volt valamilyen előírás, mondjuk szabászatilag, vagy textilben a feladattal kapcsolatban?
A stílusban volt iránymutatás, illetve leírták a pályázatban, hogy miről lenne szó. Egy utcai, valamint elegáns öltözék és kiegészítő kategória volt kihirdetve. A munkám az elegáns kategóriába lesz besorolható.
Ha lesz alkalom mindenképp megnézem majd a munkádat. De addig mesélj kicsit a munkádról. Milyen anyagokat, milyen szabásminta szerint használtál fel? Mi volt a koncepciód magánál a tervezésnél?
A koncepció gyakorlatilag a feladatba volt foglalva. Tunéziából küldtek nekünk egy hatalmas láda anyagot. Az anyagok nagyon díszesek, és rogyásig van díszítve. Egy anyagon belül van vagy nyolc szín, úgyhogy ez az, amivel most nekünk nehéz azonosulni, mert mi azért a letisztultabb dolgokat szeretjük itthon.
Te milyen anyagot választottál és miért?
A saját anyagom, amit én választottam magamnak a tunéziai anyagokból, az egy bordó fényes anyag, aranyszövéssel. Az egyik motívum, ami nekem nagyon tetszik a tunéziai kultúrában, az a Fatima keze, ami ebbe az anyagba bele van szőve több helyen is. Az itthoni anyag, amivel párosítottam, egy fekete szövet, valamint lágy tüll, a mesh anyag. Kizárólag tunéziai anyagból nehéz is lett volna azt a sok fajta mintát összepárosítani. A saját itthoni anyagot szabadon választhattuk. előzetes tapasztalat alapján választottam ki ezt az anyagot, mert tudtam, hogy a szintetikus anyaggal jól lehet párosítani. Valamint mivel egy kabáthoz használtam föl azt az anyagot, ezért kellett nyilván egy olyan szövet, aminek van tartása.
Milyen részekből áll a kollekciód?
Két részes. Van egy alatta lévő elegáns ruha, ami igazából követi a test vonalát, eléggé nőies az alakja, és van két elég határozó vonala, ami fut lefele, viszi a szemet konkrétan. Erre jön rá egy kabátka, hiszen ők is elég rétegesen öltözködnek a tradicionális viseletben. Mindkettő aszimmetrikus darab, és nagyon sok részből áll, nem is számoltam, de legalább tíz részből áll az az egy kabát.
Hogy kezdtél neki a feladatnak, a tervezésnek?
Az első feladat gyakorlatilag az volt, hogy kellett egy általános gyűjtést végeznünk magáról Tunéziáról. Ezek lehettek akár helyszínek, akár vázák, ajtók, motívumok, amik nekünk valamilyen kapaszkodót jelentettek a témában. Emellett kellett még egy viselettörténeti gyűjtést is végezni. Ami számomra nagyon megragadó volt az elemekből, az az általam kiválasztott hagyományos tunéziai öltözék, a jebba és a raf-raf lett. A jebbákon pedig vannak ilyen iszonyú jól kidolgozott nyakrészek, amelyeknek elég karakteres formája meg vonásai vannak, és én ezt akartam a tervemben megragadni és valahogy átültetve belevonni a koncepciómba. Illetve minden, ami Fatima kezéből indult ki, többször visszaköszön. Ez egy olyan fontos dolog volt, ami megtetszett. A másik jellegzetesség pedig, ami szembetűnik, ha a tunéziai anyagokra rákeresel akár neten akár könyvekben, pedig az volt, hogy ezek a tunéziai anyagok nagyon sűrű mintájúak, minden sok benne. Engem kifejezetten azok a képek vonzottak, ahol sok is volt, ugyanakkor letisztult is, mert volt tér, volt távolság, lehetett egyfajta nagysága a dolgoknak. Ezt a vonalat akartam átültetni.
Illetve a kemény nyakrészek voltak azok, amik megfogtak még. A kemény részt akartam társítani a lágy anyagokkal. Hiszen az anyagok, amiket használnak lágy esésűek. Viszont azokon a részeken ahol a kabát van, oda kimondottan a hímzetteket választottam ki, mert a sok hímzés miatt merevebbek
Hol kerestél a tervezéshez képanyagot?
Az interneten sokat, Pinterest, a Google-on is persze, de Tunéziából ők is küldtek nekünk saját könyveket, kb 3-4 könyvet, amiben bemutatják a saját kultúrájukat. Azok között van egy művészeti vonatkozású könyv, meg van például egy, ami kifejezetten a hímzés mintákkal foglalkozik. Nagyon szeretik a kézimotívumokat ezeken a ruhákon, szóval rengeteget hímeznek kézzel, és én ezt akartam valahogy átvinni.
A 3D tollat választottam díszítő eszközömnek. A 3D toll gyakorlatilag egy műanyag rúd, egy szál megy benne, azt kell belefuttatni, és a toll megolvasztja. Olyan, mint egy hőpisztoly, és ezt például levegőben is lehet formázni, és nagyon érdekes dolgokat lehet vele létrehozni. Például volt, ahol megfontam a töltelék anyagot, máskor varrás helyett ezzel ragasztottam össze két anyagot. Azért is fontos eszköz a 3D toll, mert önmagában tudok vele tárgyakat készíteni, de ha textilbe akarom belefogni, akkor például tüllbe tudom, mert az lyukacsos anyag, és átfolyik rajta a megolvadt anyag.
Amikor megtörtént az általános gyűjtés, és kiválasztottad mik azok a minták, amiket szeretnél, mi volt a következő lépés?
Utána én már konkrétan fejest ugrottam a tervezésbe, én nem nagyon kísérleteztem magukkal a tunéziai anyagokkal, azon kívül, hogy teszteltem mennyire olvadnak vagy nem. Úgyhogy kb 20-30 skicc tervet készítettem, és azokból lettek kiválogatva a jobbak, és azokat vittem tovább egy ilyen photoshop-os verzióba, amivel el tudtam képzelni pontosan, melyik része a ruhának lenne a tunéziai anyagból, melyik lenne a hozott saját anyagomból. Ezekből lettek kiválasztva a végleges darabok, amikre ezután megvarrtam a maketteket.
Ezt az aszimmetrikus vonalat most ennél a tervednél találtad ki?
Igen, ezt most találtam ki, de egyébként kimondottan viszolygok az aszimmetriától, és szerintem ez életem első ruhája, ahol aszimmetrikus dolgot hozok létre, de most próbáltam kicsit kilépni a komfortzónámból.
Volt-e segítséged ebben a pályázati munkában, vagy teljesen egyedül kellett mindent elvégezned?
Van egy konzulens tanárnőnk, Aranyosi Zsuzsa. Vele rendszeresen konzultálunk. Ő viszi ezt a pályázatot. A műhelyen belül, ha technikai probléma adódik a ruháknál, akkor még van két másik segítségünk, akik ott vannak, ha kell. A műhelyben mindig van két varrós tanárnő, ők tartanak minket életben nap mint nap. A fotózáson nagy segítséget nyújt: a fotós Cserta Lilla, a sminkes Veréb Barbara és a fodrász Tresó Timi.
Mi az utolsó határidő amikorra véglegesíteni kell a munkátokat?
Május 29-re kell mindennel cakkpakk, fotózással, portfólióval, prezentációval elkészülnünk, aznap prezentálunk, ami meghallgatnak a tunéziaiak is. Egy külön rendezvény, fogadás keretében fogjuk majd megtudni a pályázat nyerteseit.
Mit tudtok arról, hogy fog történni a pályázat vége? Erre be kell adnotok a kész ruhát, azt Tunéziába kikülditek és elbírálják?
A zsűri kiválasztja ki a kategóriánkénti nyertes munkákat, és hogy ki utazhat Tunéziába.
Szeretnél még továbbtanulni?
Mindenképpen képezném még magam egy-két hónapos, vagy akár egy-két hetes képzéseken Londonban elsősorban. Szerintem ez egy olyan szakma, ahol folyamatosan fejlődni kell. Nem elég megállni egy szinten.
Idénre még mik a terveid?
Nemsokára vizsgaidőszak jön. Utána meg, ha lesz egy kis szabadidőm, elkezdenék foglalkozni a fashion brandinggel. Hogyan tudok akár egy weboldalt elkezdeni magamnak. Saját márkát elindítani.
10 év múlva szerinted hol fogsz tartani?
Sikeres leszek. Meglesz a saját brand-em. Akkorra már lesz a párommal egy álomkuckónk, egy állatkerttel párosítva, most is van két nyulam, két macskám, kutyám, úgyhogy alakul szépen kiépítenem ezt a vonalat is.
Köszönöm az interjút. Nagyon sok sikert kívánok a pályázathoz és az egyetemhez is!
Ha Téged is érdekel a divat üzleti oldala, és szívesen dolgoznál együtt divattervezőkkel, jelentkezz a Budapesti Metropolitan Egyetem Divat- és luxusmárka-menedzsment szakirányú továbbképzésére szeptember 10-ig online. A részletekért kattints!
