Egy kellemes péntek délután találkoztam Poľák Rékával a Budapesti Metropolitan Egyetem másodéves öltözéktervező szakos hallgatóval a Rózsa utcai művészeti campuson. Réka kedvessége és nyitottsága barátságossá tette a hangulatot, így egy jóízű beszélgetés keretén belül többek között arra is fény derült, hogy hogyan került bemutatásra az egyik kollekciója Londonban.
Vaszlovics Nóra, Divat- és luxusmárka menedzsment képzés hallgatójának interjúja
Kassától nem messze születtél egy szlovákiai falucskában. Hogy kerültél fel Budapestre és az ELTE elvégzése után miért döntöttél úgy, hogy a METU-t választod?
Kassán születtem és egy kicsi faluban, Buzitán nőttem fel. Itt jártam ki az általános iskolát majd Kassán folytattam tanulmányaimat, ahol művészeti képzésben vettem részt. A gimnázium alatt eldöntöttem, hogy én biztosan nem leszek művész, annak ellenére, hogy mióta az eszemet tudom mindig is tervezéssel szerettem volna foglalkozni. Akkor még nem hittem magamban. Közben rájöttem, hogy szeretek gyerekekkel foglalkozni és elgondolkodtam, hogy ezt hogyan lehetne ötvözni a művészettel. Végül kitaláltam, hogy művészetterapeuta leszek. Nyilvánvaló volt számomra, hogy ehhez el kell végeznem egy gyógypedagógiai képzést, úgyhogy jelentkeztem az ELTE Bárczi Gusztáv Gyógypedagógiai Karra.
Miért az ELTE-t választottad? Szlovákiában nem volt megfelelő képzés?
Lett volna Pozsonyban is, viszont Budapest közelebb volt. Továbbá a magyar nyelv is egy erős érv volt, hiszen ez az anyanyelvem, illetve sok barátom és osztálytársam folytatta Pesten a tanulmányait. Az idő múlásával azonban rájöttem, hogy nekem nagyon nem tetszik a gyógypedagógia és a harmadik év vége felé elkezdtem rajzórákra és textilkurzusra járni. Eldöntöttem, hogy ezzel szeretnék foglalkozni és ott is hagytam az egyetemet. Először a MOME-ra szerettem volna jelentkezni, de végül a METU mellett döntöttem.
Hogy érzed, jó döntést hoztál?
Abszolút nem bánom, hogy a Metropolitan Egyetemet választottam! Nagyon jó a képzés, a tanáraink és a szakoktatóink is olyan tudást adnak át, amit sokszor a MOME-n nem lehet megkapni és a termek is nagyon jól felszereltek. Tényleg csak pozitívumot tudok mondani.
Másodévesként akkor már biztos volt valamilyen izgalmas egyetemi projekted, amit nagyon szerettél.
Igen! A Kézműves technológiák II. tárgy keretein belül. Egy három look-os kollekciót készítettem, amivel az volt a célom, hogy rávilágítsak az emberi tökéletlenségre, és hogy ezt minél elfogadhatóbbá tegyem. Mindennap szembesülök azzal, hogy a társadalom szűrőjén csak a tökéletes jut át és a hibás dolgok megrekednek. Valami olyat szerettem volna létrehozni, ami az elfogadásra hívja fel a figyelmet.
Térjünk át az idén első alkalommal megrendezésre kerülő Showroom Tunisia 19.1 kortárs öltözéktervező pályázatra. Miért jelentkeztél a megmérettetésre?
Az Öltözék formaképzés tárgy keretében dolgoztunk ezen a feladaton, mely során egy három részből álló look-ot készítettünk.
Örültél ennek a feladatnak?
Határozottan! Ez egy nagyon jó kezdeményezés. Tetszik, hogy a feladat által megismertünk egy teljesen új kultúrát. Kapcsolatépítés szempontjából is fontosnak tartom. Mindent egybevetve örülök annak, hogy tanulmányaim alatt egy ilyen projektben tudtam részt venni.
Melyik kategóriában indultál?
Öltözék kategóriában. Azon belül is van ugye a casual és a hétköznapi viselet. Mondhatjuk, hogy én ezt a kettőt ötvöztem, s próbáltam elvinni a koncepciómat egy kicsit sportosabb irányba.
Voltál már Tunéziában vagy bármelyik arab országban?
Nem, eddig még nem voltam.
Mi volt a legnagyobb kihívás?
Sokszor ütköztem nehézségekbe a tervezés során. Nagyon bele kellett ásni magunkat a témába.
Előbb említetted, hogy kaptatok anyagokat. Ezeket szabadon használhattátok vagy volt egy olyan kitétel, hogy csak azokkal dolgozhattok?
A pályázatban résztvevők számára biztosított volt az alapanyag, amivel szabadon dolgozhattunk. Próbáljuk követni a trendeket és nem akarunk megmaradni a 200 éves viseleteknél, ezért a kapott anyagokat kombináltuk más, különböző karakterű textilekkel.
Gondolom akkor csináltál egy kis kutatómunkát is arról, hogy hogyan öltözködnek Tunéziában. Rá tudtál jönni valamennyire, hogy miben rejlik az ottani divat jellegzetessége? Miről lehet felismerni egy tunéziai ruhadarabot?
Az anyagkarakterről biztosan. Nagyon fényesek és színesek a tunéziai textilek. A régebbi viseleteknél a négy alapszín jelenik meg. Az újaknál pedig előtérbe kerülnek a rikító színek. Matt anyagokat nem is nagyon használnak. Azt megfigyeltem, hogy a többi arab országtól eléggé különböznek. Sokkal nyitottabbak, lengébben öltözködnek, megmutatják a nőiességüket. Hatalmas ékszereket hordanak és van egy jellemző motívumuk, Fatima keze, ami szinte mindenhol megjelenik.
Tudnál arról mesélni, hogy milyen folyamatai voltak a tervezésnek?
Először megismerkedtem a kultúrával: képgyűjtést végeztem. Textilekről, épületekről kerestem fotókat. Ezek alapján kiválasztottam azt az irányt, ami nekem a legjobban tetszett és beindította a fantáziámat. Ez a rojtozás volt és maguk a rojtok. Elkezdtem kutatni azt, hogy a tunéziaiak ezt hol használják fel. Megfigyeltem, hogy leginkább a vállkendőiken jelenik meg ez a technika. Úgyhogy megvizsgáltam a kendők motívumkincsét is és inspirálódtam belőlük. Utána megnéztem, hogy a mai trendekben hogyan lelhető fel a rojtozás, majd készítettem egy viselettörténeti rajzfeldolgozást, ami által még jobban el tudtam mélyülni a tervezésben. Végül elkezdtem az anyagmanipulációs kísérleteket, majd az anyagtársítások következtek, és nekifogtam rajzokat készíteni. Most pedig a modellezésnél tartok.
Mit készítesz végül?
Egy subaszerű dolgot terveztem, amit szövéssel valósítok meg. Tüllből szővök és a rojtok is tüllből lógnak majd le róla. Ez alá egy tüllruha készül majd. Azért választottam ezt az anyagot, mert ahogy már említettem, a tunéziaiak sokkal nyitottabbak a többi arab országhoz képest és ezáltal remekül tudom érzékeltetni az áttetszőséget és a merészséget.
Voltak ötletek, amik a tervezés során merültek fel, vagy végig kitartottál az alapkoncepciód mellett?
Az elején még egy nagyon etno vonalat akartam képviselni. Természetes anyagokból akartam megoldani a rojtozást. A fűznek az ágát illetve különböző fűféléket próbáltam felhasználni szárított formában. Viszont eltörtek még akkor is, ha beáztattam őket, szóval ezt a vonalat félretettem és inkább a tüllre összpontosítottam. Így került be a subába is.
Mit gondolsz, sikerült az öltözékedben megjeleníteni a tunéziai kulturális identitást úgy, hogy a végeredmény a nemzetközi trendekbe illeszkedjen?
Szerintem abszolút beilleszkedik a nemzetközi trendekbe mivel egy kabátszerű felülöltözék, ruha, nadrág és top kombinációját inkább mondanám mainak, mint mondjuk múlt századinak . A rétegek egymásra pakolása teljes mértékben jelen van a mai trendekben.
Hogy tudtál kellő időt szakítani a pályázatra? Ha jól tudom április végén Londonban is bemutattál egy kollekciót a Fashion Designers and Craft makers Network ügynökség szervezésében megrendezésre került eseményen, melynek célja az volt, hogy felhívja a figyelmet az Angelman szindrómára. Mesélnél erről egy picit?
Nagyon nehéz volt. Januárban kaptam a felkérést erre a londoni prezentációra. Kb. egy hónap alatt sikerült összeraknom mindent. Sokat segített a tanárom, Merényi Zita is. Rengeteget köszönhetek neki, hiszen mint ember és tanár is ott állt mögöttem. A megvalósításban pedig a szakoktatóink segédkeztek, akiknek szintén nagy köszönet jár. A feladatunk az volt, hogy innovatív technológiát hozzunk létre. Témaként a város és a természet volt megadva. Én az előbbit választottam. Olyan épületeket fotóztam, amiknek tükrös felülete volt és visszatükrözték a külső történéseket. Azt figyeltem meg, hogy ha az emberek észrevették, hogy ők is bekerültek a fotóba, elkezdték takargatni az arcukat. Ez inspirálóan hatott rám és így jött a bőrbetegségek, bőrhibák, mint téma.
Hogy találtak rád és kerestek meg téged?
Múlt évben az egyik óra keretén belül készítettem egy esőoverált, ami elég avantgárd, innovatív jelleggel bírt. Feltöltöttem róla egy képet az Instagramra és ez által fedeztek fel.
Hogy értékeled ezt a londoni utazást?
Kicsit szívfájdalom volt számomra, hogy ez nem volt egy nagy esemény. Viszont jó lehetőség volt kapcsolatépítés szempontjából. Több országból érkeztek tervezők, mint pl. Oroszország. Mindenképpen hasznosak ezek a rendezvények, mert olyan ismeretségekre tehetünk szert, amiket később fel tudunk használni.
Köszönöm, hogy időt szakítottál rám és ennyi mindent elmeséltél! További sok sikert a tanulmányaidhoz és a pályázathoz!
Ha Téged is érdekel a divat üzleti oldala, és szívesen dolgoznál együtt divattervezőkkel, jelentkezz a Budapesti Metropolitan Egyetem Divat- és luxusmárka-menedzsment szakirányú továbbképzésére szeptember 10-ig online. A részletekért kattints!
