Nagy Judit
Divatkereskedelem, Merchandising tanár
Divatmenedzsment.com: Különleges sokszínűség látható úgy a szakmai pályafutása során, mint a tanulmányainál. Azok, akik a divatiparon belül szeretnének érvényesülni, gyakran nehezen döntik el, hogy kreatív, vagy üzleti vonalon dolgozzanak, azaz divattervezők, vagy divatmenedzserek legyenek. Hasonló dilemmával küzdött ön is?
Nagy Judit: Igen is, meg nem is. Igaz, gazdasági és ruhaipari végzettségem is van, de tudatosan választottam ezt a két területet. Gimnazista koromban szerettem kötni és saját magam által varrt ruhákat hordtam. Érdekelt a divat, de nem tudtam elég jól rajzolni, így jelentkeztem a Könnyűipari Főiskola Ruhaipari szakára. De nagyüzemi gyártásban nem akartam dolgozni, inkább a kereskedelem és főleg a külkereskedelem érdekelt. Ezért jelentkeztem másoddiplomás képzésre, a Külkereskedelmi Főiskolára. Akkor még nem volt itthon elérhető olyan képzés, ahol a divatszakmát és menedzsment ismereteket is el lehet sajátítani. Így lett két, különböző szakterületről diplomám.
Merre indult el a tanulmányok befejezése után?
Sokfelé megfordultam a kereskedelmen belül, ami a ruházati iparhoz, gyártáshoz kapcsolódik. Gyakorlatilag a szegmens minden variánsában dolgoztam.
Kezdetekben a kulcs a technológia ismerete volt. Akkor vettem nagy hasznát könnyűipari tanulmányaimnak, amikor a külföldi bérmunkához tartottam a kapcsolatot az egyes gyárakkal: külföldről megjöttek a modell rajzok, leírások, majd ehhez kellett Magyarországon gyártói kapacitást keresnem. A munkám során sokat jártam gyárakba, külföldi kiállításokra, ahol a hazai ruhagyárak gyártási kapacitásait kellett lekötni.
Sajnos a rendszerváltás után fokozatosan megszüntették ezeket a gyárakat.
Hol tudta kamatoztatni addigi ismereteit?
Egy hazai sportruházati márkánál kezdtem el dolgozni, ahol megint nagy hasznát vehettem kreatív tanulmányaimnak is. Bár igazán jól rajzolni továbbra sem tudtam, én terveztem meg például, hogy mi milyen fazonú színű termékek kerüljenek gyártásba és milyen hímzés vagy grafika kerüljön rájuk.
Innen kerültem egy másik magyar tulajdonú céghez, ahol licence megállapodás keretében egy olasz márkának dolgoztunk. Elsősorban a hazai termékskála kialakításáért és gyártatásáért feleltem.
Tehát dolgozott magyar és külföldi márkákkal is. Mindig nagykereskedelmi vonalon?
A Skála Divatház volt az első olyan munkahelyem, ahol a kiskereskedelembe is belekóstoltam, hiszen beszerzőként nem csak a kínálatért, hanem már az egyes áruházak forgalmáért is felelős voltam. A cél egy európai szintű divatház, márkás ruházati és cipő kínálat létrehozása volt Shop-in-shop rendszerben. Ekkor ismerkedtem meg tüzetesebben a merchandising területével. Minthogy a beszerzőként feleltem az eladásokért is, meg kellett tanulnom, hogyan kell sikeres eladást segítő technikák alkalmazásával hatékonyan berendezni egy üzlethelységet, kialakítani a fókuszpontot, vagy épp a vásárlói mozgást elemezni a további eladást ösztönző stratégia kialakítása érdekében.
Mit gondol, vannak olyan szabályok a merchandising terén, amik nem változnak az évek során?
Nem hiszem, hogy a divatiparban merev szabályokról beszélhetünk. Inkább olyan elvekről, funkciókról, vissza-visszatérő trendekről, amiknek a megértésével lehet és kell is állandóan megújulni.
A Skála Divatház után számomra ilyen tapasztalás volt a saját kiskereskedelmi bolthálózattal rendelkező következő cég, amely elsősorban sportos, illetve fashion street ruházattal foglakozott. Ehhez a céghez azért hívtak, hogy az új kereskedelmi céljukat megvalósítva multi brand pontok kialakításán dolgozzak.
Ezt követően egy nemzetközi úszómárkánál brandépítés volt a feladatom. Rengeteget utaztam, és sokat foglalkoztam import beszerzéssel, és távol-keleti gyártatással. Megismertem ennek a területnek a buktatóit, és a szépségeit is.
A mai fiatal tervezők közül csak néhánynak áll módjában már a pályája kezdetén saját üzletet nyitni. Nekik mit tanácsolna?
Nagyon fontos a brand építés marketing szempontból és a vele párhuzamosan megtervezett és végrehajtott kereskedelmi stratégia. Ezt egészen kicsiben el lehet kezdeni, de fontos, hogy már az elején foglalkozzanak vele. Hiszen a teljes láncolat végén a profit van; hiába a tökéletes termék, a jó kampány, ha a kereskedelmi rész nem működik.
Mennyire fontos ismernie egy divattervezőnek a kereskedelmi oldalt? Fontos például, hogy tisztában legyen az alapvető jogszabályokkal?
Ez nem kérdés! Természetesen az a legszerencsésebb, ha egy divatmenedzserrel karöltve dolgozik, aki mindig tisztában kell hogy legyen az aktuális jogszabályokkal. Ha a tervező kezdetben nem is nyit saját showroomot, de online már értékesít, tisztában kell lennie azzal, hogy internetáruházakban történő értékesítés esetén is számos jogszabálynak kell megfelelnie.
Fontos, hogy alapvető kereskedelmi mutatószámokat ismerje. Ki tudja számolni mennyi az adott termék beszerzési ára, és milyen tényezőket kell figyelembe venni az eladási ár meghatározásánál.
Tudniuk kell azt is, hogy milyen kötelező információkat (méretjelzések, összetételi címke, mosási kresz címke, anyagösszetétel) kell feltüntetni az egyes divattermékeken.
De a saját üzlet nyitása során többek között munkavédelmi, fogyasztóvédelmi előírásoknak is meg kell felelniük. Elengedhetetlen a kirakat kötelező elemeit szem előtt tartani. A kirakattervező hiába végez jó munkát, ha a fogyasztóvédelem megbüntet például a hiányzó nyitva tartási tábla miatt.
De hogy a legegyszerűbbet említsem, fontos tudni, hogyan kell helyesen számlát kiállítani.
Mindez apróságnak, evidensnek tűnhet, és idővel bárki megtanulhatja, de mennyivel egyszerűbb, ha rendelkezésünkre áll egy gyakorlati útmutató, egy lista, amit csak elő kell húzni, amikor új üzletet nyitunk, vagy egyéb kereskedelmi csatornára lépünk be. Ezt a „listán” megyünk végig a kurzusaim során, hogy a diákok, hogy minél könnyebben és sikeresebben kezdhessenek bele vállalkozásukba.
Tudj meg tőlünk mindent a Divat- és luxusmárka-menedzsment szakról, vagy látogasd meg a szak leírását és jelentkezz online a BKF oldalán!
