Mizda Csilla Mária
Egyetemi oktató – MBA International Marketing & Business Strategy, Gazdasági ismeretek tárgy oktatója, Előadó a „Business School Deusto” MBA képzőben (San Sebastian, Spanyolország).
Divatmenedzsment.com: Kérem meséljen jelenlegi munkájáról!
Mizda Csilla Mária: A „Daniel Hechter” márka hazai képviseletéért vagyok felelős. (A márka tulajdonosa az Otto Aulbach GmbH, Miltenberg/Németország, korábban a DH egyik licenc-tulajdonosa, mára – 1998 óta – a márka tulajdonosa.)
Ez egy francia Lifestyle márka, mely komplett Out-fit öltözködést biztosít mind az Urak, mind pedig a Hölgyek számára, pozicionálását tekintve a közép és a magas kategóriában. A DH márka design és a kreatív műhelye Párizsban született és innen indult világhódító útjára, köszönhetően Daniel Hechter divattervezőnek, aki megalapította saját divatházát, formálva a divatvilág ízlését. Elsőként a Prêt-à-porter női vonallal indult 1962-ben, majd kibővítette ezt 1968-ban a férfi Daniel Hechter vonallal, keresve a megújulási lehetőségeket, folyamatosan bővítve a termékportfóliót, szövetségeseket keresve a licenc-partnerek személyében. Ennek eredményeként a márka napjainkra a globális piaci szereplőjévé vált.
Korábbi és jelenlegi munkái kapcsán is dolgozott a gyártói oldallal? Milyen jelentős változásokat tapasztalt az elmúlt években?
A gyártói oldal teljes mértékben átalakult. Ma már nem léteznek Európában „nagy” gyártóegységek. A gyártói oldalról hangsúlyosabbá vált a gazdaságosság. Addig, míg korábban a kísérletezés – mely a legnagyobb költségeket emészti fel – a gyártói laborokban, kreatív műhelyekben belefért a kalkulációba, mára ez megváltozott. Ma már az a cél, hogy ez is gazdaságossá váljon. Másik meghatározó változás, hogy a reakció idő megváltozott, továbbá a gyártói életgörbe szakaszai átrendeződtek, rövidebb idő áll rendelkezésre a tényleges termék-előállításra. Biztonságra törekvés zajlik az előkészítésben, nagyobb a szerepe a logisztikának. A nagyobb egységek helyett több kicsi jelent meg a piacon, melyek azonban így korlátozott kapacitással rendelkeznek.
Hogy látja, milyen stratégiával működhet hosszú távon, sikeresen egy hazai divatipari kisvállalat?
A hangsúly a „divatipari kisvállalaton” van. Aki ebben a szakmában dolgozik, tudomásul kell vennie, hogy egy olyan piaci környezetben mozog, ahol a „folyamatos megújulás”, az új, kreatív ötletek – alapelvárás. Ugyanakkor mindezt egy olyan környezetben kell megvalósítania, ahol nagyon sok egyéb feltételnek is meg kell felelni. Aki erre vállalkozik, annak tudnia kell gazdaságosan működtetni egy kisvállalatot, amely nagyon sokrétű, komplex tudást igényel. Csapatot, vevőkört, szövetségeseket kell építeni magunk köré, akik időnként elhagynak bennünket – nem feltétlenül azért mert nem vagyunk jók -, de ha igazán jók vagyunk, visszatérnek hozzánk. Természetesen mindezt úgy kell megtennünk, hogy van egy időkorlátunk is, hisz egy szezon maximum fél év, emiatt folyamatosan, szezonról szezonra megmérettetünk fogyasztóink szemében, és persze úgy, hogy „formában” tartanak bennünket a konkurenseink is.
Több nyelven beszél, nemzetközi oktatási tapasztalattal is rendelkezik. Véleménye szerint mi a legfőbb különbség a hazai és külföldi diákok, fiatal szakemberek tanuláshoz és munkához való hozzáállása között?
Véleményem szerint nincs nagy különbség, azaz két dologban mégis van eltérés. Saját példámból is kiindulva, mikor nemzetközi környezetben tanultam Angliában, már akkor egyértelmű volt, hogy a hallgatók induló anyagi adottságai eltérőek voltak. Ennek valójában nem a képzés során volt jelentősége, hanem az un. köztes időszakokban. Pl. nyári gyakorlat New Yorkban, melyet szintén finanszírozni kellett.
Azonban mindenki, aki eljutott a képzésre, célul tűzte ki, hogy elvégezze a másoddiplomás képzést, motivált, nyitott az újra, konkrét karrier célja, elképzelése van. Ez rendkívül fontos, hisz ha indulóban nem tudom, mi a célom az elkövetkező néhány év „befektetésével”, akkor az csupán időtöltés, nem tudatos időtöltés. A külföldi diákok esetében a tudatosság erőteljesebben jelentkezik, az hogy ez egy befektetés, amelynek az életpályájuk során meg kell térülnie.
Hasonló a tapasztalatom napjainkban a nemzetközi hallgatói csoportjaim körében.
Mit tanácsol egy leendő divatmenedzsernek?
Nyitottság, tudatosság, folyamatos megújulás, legyenek céljai rövid és hosszútávon, legyen képes a csapatmunkára, legyen kitartó. Fontos, hogy „tisztában legyen az alapvető számokkal, hisz fejben bármikor tudnia kell, éppen hol tart számokban a rábízott csapat, mi az a pont, amíg még kockáztathatnak és esetleg hol van az a pont, ahol stratégiai irányt kell váltaniuk. Nagyon fontos a képesség, hogy tudjon „motiválni”, tudjon jól kommunikálni mind a csapaton belül, mind pedig kifelé. Legyen egy kicsit realista, ugyanakkor merjen álmodni.
Tudj meg tőlünk mindent a Divat- és luxusmárka-menedzsment szakról, vagy látogasd meg a szak leírását és jelentkezz online a BKF oldalán!
