A minap a Budapesti Metropolitan Egyetem végzős divattervezőjével, Hornok Barbarával beszélgettem, aki egy kávé mellett megosztotta velem, hogy egy ábrándozó kislányból hogy lett mára divattervező, aki már az egyetemi évei mellett több cégnél is dolgozik. A munkáit saját, jól felszerelt műhelyében készíti. Egy-egy bonyolultabb darab, akár egy hétnyi varrást is igényel…
Csík Nóra divatmenedzser interjúja Hornok Barbara végzős divattervezővel
Mikor döntötted el, hogy divattervező leszel?
Már kiskoromban is ruhákat rajzoltam királylányoknak, így azóta tudom, hogy mi szeretnék lenni.
A munkásságodat milyen tanulmányok előzték meg?
Először az Óbudai Egyetem ipari termék- és formatervező mérnök szakán tanultam, azután a Lucia Divatakadémián a varrás és divatmenedzsment fortélyait sajátítottam el. Itt lehetőséget kaptam, hogy a divatház fiataloknak szóló márkájának tervezője legyek két szezon erejéig. A mesterképzés első éve után Londonban elvégeztem egy egyhónapos haladó divatkurzust a Central Saint Martins-ban, ahol a tervezésben a 3D-s gondolkodással, formaalakítással ismerkedtem meg közelebbről. Ezt azt jelenti, hogy a vizuális inspiráció után rögtön a babán alakítjuk ki a terveinket, ami nagyban elősegíti a térben való gondolkodást.
Honnan meríted az inspirációt egy-egy kollekció megtervezéséhez?
Legfőképpen önmagamból, olyan dolgokból, melyek személyesen is megérintenek és érdekelnek, mert ezeket tudom igazán élvezettel, odaadással csinálni.
Hogyan írnád le a márkád, amit elképzelsz magad előtt?
A saját márkámat valószínűleg nem holnap szeretném megalapítani, de az építése a fejemben folyamatosan zajlik, formálódik. Odáig még végig szeretném járni azt az utat, amit elterveztem, de belátható időn belül tervezem az alapítást. A kor igényeit venném legfőképp számba, hogy mire van szüksége a választott célközönségemnek az adott korban, hogy az ő igényeikhez legyen igazítva, de ugyanakkor velem is legyen összhangban. Egy olyan értékrendet képviselve szeretnék tervezni, ami bennem is ott van, amivel a személyiségemet is előtérbe tudom helyezni. A minimalista, nagyon letisztult látásmód távol áll tőlem. Szeretem halmozni a dolgokat, frappáns megoldásokra építkezni. A női sziluettekbe szeretek maszkulinabb formákat is beépíteni.
Milyen anyagokkal dolgozol és miért?
Az egyetemen nagyon sokat kísérleteztem az anyagokkal, és hogy hogyan lehet velük dolgozni. Arra törekszem, hogy a fenntarthatóságot követve kevesebb szintetikus anyagot használjak. Kivéve, ha azok használata a funkcionalitás miatt indokolt: ilyenek a vízálló, szélálló, hőszigetelő és egyéb performance anyagok. Szeretem a természetes, innovatív, újrahasznosított textileket.
Mik a fő szempontok egy ruha elkészítésénél?
Ez teljesen inspirációfüggő. A ruha hasson újdonságként, amit máshol még nem láttak, legyen újszerű, szokatlan, fura, ami megragadja s egyben meghökkenti az embereket, de mégis legyen esztétikus, egyedi, avant-garde. Szeretném a szépséget minél többfajta dimenziójában megfogalmazni.
Mi határozza meg a ruháid színvilágát?
Vonzódom a fekete színhez, mivel minden szín benne van, de bármilyen más színnel is szívesen foglalkozok. Ez inspirációtól függ.
Mit tervezel 2018-ra, mik a rövid távú céljaid?
Először is mindenképp további tapasztalatot szeretnék gyűjteni itthoni, vagy akár külföldi cégeknél. Szabadúszó tervezőként, illetve modellezőként szeretnék lehetőleg minél változatosabban dolgozni. Tervezek részt venni pályázatokon, hogy összemérethessem tudásomat más tervezőkkel is.
Ha jól láttam, már egy pályázaton megismerkedhetett a szakma a neveddel?
Igen, ez így van. 2012-ben „Gellért, a divat strandja” című pályázaton első helyezést értem el a fürdőruha kollekciómmal, ami a 20-as évekre épült, de az már nagyon régen volt…
A tervezésnél mi születik előbb: az anyag vagy a ruha?
Ez a két dolog nálam párhuzamosan működik. Tudom, hogy mi felé szeretnék menni, így céltudatosan állítom össze az öltözékeket.
Mi az, amit a Metropolitan adott neked?
Mindenképpen egy letisztultabb látásmódot, fejlesztette az önismeretemet, hogy merjek elrugaszkodni a valóságtól és kifejezni önmagam.
Milyen ruhákat terveznél szívesen?
A sportruházat közel áll hozzám, de egyedi kérésre többször terveztem már olyan alkalmi ruhákat, amik szétbonthatóak több, egyszerűbb, hétköznapi viseletté.
A tanulás mellett jut időd mással is foglalkozni?
Jelenleg szabadúszóként dolgozok több hazai cégnél tervező, illetve modellezőként. Szeretem, hogy egyszerre több mindennel foglalkozhatok: a női ruha mellett, orvosi formaruha tervezésére is felkértek.
Szerinted mi az, ami egy kezdő tervező életében elengedhetetlen?
A kapcsolati tőke ebben az iparágban nagyon fontos. Sokszor kisegítjük egymást: ha például kölcsönadom az egyik ruhámat egy fodrász-munka fotózásra, cserébe legközelebb a fodrász ismerősöm segít be nekem.
Milyen márkát alapítanál?
Mindenképp olyas valamire alapoznék, aminek értelme van: funkcionalitás, környezettudatosság. De mindenképp fontosnak tartom a nyitottságot az új tapasztalatokra, élményekre akár egy külföldi cégnél is, hogy testközelből megismerhessem a globális divatipar és a nemzetközi piac működését, valamint legfőképp önmagam.
Miből gyűjtötted a vizsgakollekciód inspirációját?
Az első női hegymászók és a női emancipáció a fő inspirációm, ahol szintén megjelenik a funkcionalitás nagy volumenekkel párosítva. A diplomamunka kísérő dolgozatomban többek között azt a folyamatot vizsgálom, hogy a sportruházat és a streetwear napjainkban hogyan épül be a high fashion-be. Érdekel a századforduló világa, a suffragette mozgalmak, melyek erőteljes párhuzamba hozhatók az első hegymászó nőkkel, akik szembe mentek a társadalom elvárásaival és mertek önmaguk lenni. A tervezésnél fő szempont volt e kor hangulatának, azaz a 20. század legelejének megidézése és ötvözése a mai világ pörgős, sportos oldalával.
Milyen anyagok jelennek meg a kollekcióban?
Mindenképp szeretnék vizuálisan újszerűt alkotni, így az ellentétekre építek az alapanyagokat illetően is: a funkcionálist a nemes anyagokkal ötvözöm. Fontos szerephez jut a rétegezés elve, ez főként a hegymászó öltözékekre vezethető vissza. Megjelenik majd a sonkaujj, a karcsúsított derékrész, a testhezálló alsóruházat újrahasznosított poliamidból, modal alapanyagból, legfelső rétegként pedig a bársonyból és impregnált organikus pamutból készült bélelt kabátok. Fontos számomra, hogy olyan minőségi ruhadarabok kerüljenek kivitelezésre, melyek a fenntarthatóság, kényelem és funkcionalitás jegyében születnek, ezért azt tanulmányozom, hogy ez a gondolatiság, hogyan illeszthető be a luxus, prémium kategóriába. Különleges YKK cipzárakhoz is sikerült hozzájutnom, melyek még minőségibbé teszik az öltözékeket.
Az egyik profiloldaladon találkozhatunk az előző munkáiddal. Miből merítettél ihletet?
Az Everest kollekcióban, amit az előző félévben készítettem a modern kori hegymászást és a tibetiek öltözködését dolgoztam fel. A Sanaa Londonban készült: a különlegessége, hogy szabásminta nélkül, szabad formaalakítással készült. Ez egy több rétegű ruhadarab, ahol a kollázs adta a vizuális inspirációt, amit az afrikai modernizmusból, a sámánizmusból és a vintage sportruházatból merítettem. A Silicone egy ékszer kollekció: az innovatív szemléletmódot előtérbe helyezve, nem kifejezetten ékszerkészítéshez használt alapanyagokból állítottam össze. A Pagoda objektruháknál inspirációként azt vizsgáltam, hogy a távol-keleti modern építészetben a tradicionális elemek milyen módon jelennek meg. A Hypereia kiegészítőknél pedig a spidron formából indultam ki, melynek lényege, hogy egy sík felületben pontos szerkesztési vonalak mentén hajtogatva térbeli formákat lehet kialakítani. Ezt a munkámat több futurisztikus témájú fotózásra is elkérték.
A divat világában hogy bukkannak rád a szakmabeliek?
Ebben a világban nagyon fontos az online jelenlét, hiszen így lehet a leggyorsabban kommunikálni. Több stylist is a világhálónak köszönhetően akadt a munkámra. Mindemellett a személyes kapcsolattartás is elengedhetetlen.
Ha tehetnéd, milyen országokban alkotnál szívesen?
A skandináv államok közel állnak hozzám. Őket a precíz, pontos, maximalista, részleteket is szem előtt tartó mentalitásuk miatt kedvelem. London, a másik kedvencem, ahol minden a „légy önmagadról” szól.
Így utólag visszatekintve, mi az, amit másképp csinálnál?
Mindig úgy igyekeztem élni, hogy azt csinálhassam, amit valóban szeretek. A jövőben több pályázatra jelentkeznék, valamint a saját márka alapításához anyagi és kapcsolati tőkét gyűjtenék.
Köszönöm a beszélgetést, és sok sikert a diplomához!
Ha Téged is érdekel a divat üzleti oldala, jelentkezz a Budapesti Metropolitan Egyetem Divat- és luxusmárka-menedzsment szakirányú továbbképzésére 2018 szeptember 15-ig online. A részletekért kattints!
