Blog

EcoFashion 4V4

Az EcoFashion projektünk célja, hogy felhívjuk a figyelmet a divatcikkek túlzott fogyasztásának hatásaira, és párbeszédet kezdeményezzünk a fenntarthatósági kérdésekről a divatiparban. Mivel a divat nagyon jó kommunikációs felület és csatorna a fenntarthatóság fogalmának megismertetésére kifejezetten a fiatal generáció körében. Egy komplex programot valósítottunk meg, amely egy tudományos kutatást is tartalmazott a Visegrádi Négyek Országában.

A vizsgálatunkban részt vevő személyek azt állították, hogy a divatról és az iparági gyakorlatokról elsősorban a közösségi médiából – különösen az Instagramról és a TikTokról – tájékozódnak. Különböző influenszereket követnek, például a Fashion Revolution profilját, de a témán belül valós tartalmat megosztó véleményvezéreket is.

És Te hogy vásárolsz? Mielőtt döntenél, miként szerzed be az információkat egy adott divatmárkáról?

Izgatottan várod a vásárlást és a színes ruhaállványok véget nem érő sorait? Vadászol az új kollekciókra, megtapintod a különböző anyagokat, élvezed a ruhák kombinálását, miközben mindet felpróbálsz, elképzeled, hol viselnéd őket… egy partyn…egy randin…iskolában…vagy a kutyát sétáltatva?

Vagy azon emberek csoportjába tartozol, akik idegesek lesznek, amikor besétálnak egy bevásárlóközpontba? A mesterséges fehér világítástól, a torzított tükrű öltözőktől, melyben meglepően karcsúnak látod magad, és elriaszt a halomban álló árucikket látványa?

Vizsgálatunkból kiderült, hogy a válaszadók egyetértenek azzal, hogy a vásárlás után örömérzetet önti el őket, de úgy tűnik, hogy maga a vásárlá aktusa többségük számára kevésbé kedvelt tevékenység. Válaszadóink elég aprólékosan átgondolták, hogy a vásárlás mögött tényleges szükséglet áll-e; a puszta birtoklási vágy nem volt elég.

Tehát, amikor a kezedbe veszel egy ruhadarabot… mielőtt megveszed. Mire gondolsz? Szánj pár másodpercet arra, hogy megfigyeld a benned zajló értékelési folyamatot.

Válaszadóink leginkább az anyagminőség és a termék ára alapján választanak ruhát. Ami a fenntartható divat esetében sarkalatos kérdés, ahol az árak valamivel magasabbak, mivel a fenntartható és tisztességes módon készült anyagok természetesen drágábbak, mint a fast fashion márkák által készített anyagok.

Egy fenntartható ruhadarab megvásárlása egyfajta befektetés, ahol támogatjuk a környezetet, a helyi termelőket, és (remélhetőleg!) egy hosszú élettartamú ruhadarabot kapunk, amely hosszú éveken át tetszeni fog nekünk. Kutatásunk résztvevőink 90%-a továbbá úgy érzi, hogy a ruhájukkal ki kell fejezniük a napi hangulatukat, szubkulturális preferenciáikat vagy attitűdjüket. Mindezt úgy, hogy közben eredetinek is érezzék magukat. 95%-uk nem akar beolvadni a tömegbe. Egy társadalmi csoportba akarnak tartozni, de a maguk módján, saját stílussal, ami segít nekik megtalálni, hogy kik is ők valójában ebben a gyorsan változó világban. Úgy tűnik, a ruhák segíthetnek erősíteni az önbecsülésüket, javíthatják az önbizalmunkat, és támogathatnak minket azokon a napokon, amikor arra szükségünk van.

Érezted már úgy, hogy a ruháid erősítenek? Érezted már úgy, hogy szükséged van bizonyos színekre vagy darabokra, mert aznap szükséged volt rá? Akkor üdvözöllek a klubban!

Gyors kontra lassú. Kihasználó kontra fenntartható. Olcsó kontra befektetés. Vajon van-e híd e két világ között?

Képzeljünk el egy olyan világot, ahol minden divat fenntarthatóan, helyben, lassan készül, sokáig hordjuk, és új kollekciók évente egyszer készülnek.

Vagy egy olyan világot, ahol a gyorsaság és az állandó változás irányába megyünk. A divatipar exponenciálisan növekszik. Olcsóbb, gyorsabb, elérhetőbb. Még több! embertelen munkakörülmények. Hulladék. Gyermekmunka. Mérgező vegyi anyagok mind az emberre, mind Földünkre.

Vajon tudunk-e változtatni ezen a tendencián?  

Válaszadóinknak különböző véleményük van a divat jövőjéről. Néhányan derűsebbek, mások kevésbé. Legtöbbjük egy olyan utat lát, ahol a fenntarthatóság és a divat összefonódik. De azt állítják, hogy a fogyasztási preferenciáinknak radikálisan meg kellene ehhez változniuk. Mégpedig minél előbb, és minél nagyobb léptékben. Társadalmi szinten.

Ha a gyors divat híve vagy, el tudod képzelni, hogyan lehetne átállni a lassú, fenntartható divatra? Mi lenne számodra a fordulópont? Mikor vagy miért döntenél úgy, hogy többet költenél a helyi, átláthatóan előállított ruhákra?

A kutatásból készült tanulmányt ide kattintva itt találod.

Share

Interjú Mezei Istvánnal, az Evolvens márka ügyvezető igazgatójával

Az Eco Fashion Hackaton nemzetközi design és üzleti verseny főtámogatójával, Mezei Istvánnal, az Evolvens márka ügyvezető igazgatójával beszélgettünk fenntarthatóságról, és egy etikusabb, felelősségteljesebb és fenntarthatóbb iparágról.

Anett: Mit jelent számodra a fenntarthatóság és ez hogyan jelentkezik a mindennapjaidban?

MI: Hát ez érdekes kérdés, mert valószínűleg valamilyen formában vagy valamilyen szinten mindenkinek az életében ez egy fontos kérdés. És ugye nyilván beszélhetünk a klasszikus értelemben fenntarthatóságról: hogy miket hasznosítasz újra, vagy mik azok az anyagok, amiket használsz, akár így a mindennapokban, kezdve onnan, hogy milyen szatyrot viszel a boltba magaddal, vagy onnan mit hozol el, vagy miben gyűjtöd stb. Azt gondolom, hogy a fenntarthatóság szempontjából az egyik legfontosabb része a dolognak az, hogy az a fajta társadalmi szerepvállalás, amit, ha nem is követelnek meg tőlünk a hatóságok, a mindennapi életébe való iktatása. Azt gondolom, hogy minden, ami a fenntarthatóság körül zajlik, annak az egyik nagy problémája szerintem, hogy a végfelhasználóra van bízva az, hogy ebből milyen szerepet vállal, nem pedig globálisan van meghatározva. Mert hogyha globálisan lenne meghatározva mondjuk kormányok által, akkor nyilván sokkal hatékonyabb lenne, mint most.

Ennek az egyik nagy problémája szerintem- persze ez messzemenő vitákat tud generálni- hogy miért várjuk el egy profitorientált cégtől, hogy a fenntarthatóságot vegye figyelembe, amikor maga az intézmény nem arra van kitalálva, hogy fenntartható legyen, hanem hogy profitot generáljon. Például ez egy probléma, hogy mindez nincsen rendesen meghatározva vagy megregulázva állami szinten, vagy nevezetközi szinten.

A mindennapjaimban pedig – kicsiben tudok nyilván gondolkodni – az, hogy milyen hatékonysággal fűtünk… például hogyha csak a céges szempontokat nézem, akkor nálunk nagyon fontos az, hogy azokat a gépeket, szerszámokat, eszközöket és alapanyagokat, amiket használunk, ellenőrzött forrásból jöjjenek. Például a bőralkatrészeknél, szíjaknál, nálunk mindegyiknek van egy tanúsítványa, ami azt jelzi milyen származású az adott alkatrész.

A karórakészítésnél számomra ez egy nagyon érdekes dolog, mert azt gondolom, hogy amikor fenntarthatóságról beszélünk, akkor nem feltétlenül az a legfontosabb, hogy amiből van a karóra, az milyen fenntartható forrásból jön, hanem inkább az, hogy mennyire lesz tartós. Ha valami nem tartós, az szerintem sokkal nagyobb károkat tud okozni hosszú távon, mint az, amihez 20 évig nem kell hozzányúlni. Ez például fenntarthatóság szempontjából egy hatékony dolog.

Anett: Először egy kicsit beszéltél az egyéni szerepről, és az milyen fontos, hogy az egyéni felelősségünk mennyire magas, ahhoz képest, hogy egyébként meg globálisan mennyi minden tehetnénk. Kifejtenéd részletesebben, hogy van-e olyan misszió, amit ügyvezetőként megfogalmaztál a fenntartható divat per design területén, vagy tekintetében a márkáddal kapcsolatban?

MI: Ahogy említettem, azért nehéz a helyzetünk anyaghasználat szempontjából, mert minél tartósabb egy alkatrész, annál jobb, mert annál tovább tudja használni a végfelhasználó azt az adott terméket. Egyébként mindenhol úgy gondolom, hogy akár elektronikában, vagy bárhol máshol, ha azt vennénk figyelembe, hogy minél tovább lehessen használni egy eszközt, az sokkal inkább nagyobb hatással lenne a környezetünkre, mint az, hogy miből van, de hamar elhasználódik. Egyébként van több ilyen projektünk is, ami ezzel a témával foglalkozik. Például a Döbrösi Laurával való együttműködésnél, hogyha valaki ebből a kollekcióból vásárol egy karórát, akkor az Evolvens az Erdővédő alapítványnak utalunk ebből a bevételből egy összeget.

Tehát azt gondolom, hogy egy divatmárkának vagy egy olyan márkának, ami nem nagy mennyiségben gyárt, azaz nem több százezer példányban fogynak a termékei, nagyon fontos az, hogy milyen message van mögötte, amit kommunikál. Ezekben az esetekben sokkal fontosabb az, hogy milyen üzenetet tud egyébként közvetíteni, és akár közvetlen módon támogatni olyan szervezeteket, amik egyébként szintén ezt a célt tűzték ki.

Nekünk nem biztos, hogy például az a legjobb, hogyha mondjuk fából készítünk karórát, mert hiába van mondjuk egy relatív eco-friendly anyagból, hogyha egyébként hamar elhasználódik. Inkább azt tűztük ki a zászlónkra, hogy azokat a szervezeteket, akik egyébként ezzel foglalkoznak, hogyan tudjuk a mi oldalunkról támogatni őket. Ez hatékonyabb, mint az, hogy konkrétan a mi adott pár centiszer pár centis alkatrészünk fából van.

Anett: És az etikus design szemléletmódja hogyan jelentkezik, vagy mely folyamataidba építed be az Evolvens márka esetében? Említetted már a beszerzett bőr tanúsítványát. Van-e még valamilyen egyéb szempont, vagy olyan folyamat, amiben ez jelentkezik?

MI: Például nagyon fontos az, hogy mennyi nyersanyagot használunk föl, például a csomagolásra, vagy pedig a különböző lézervágott részalkatrészeknél. Ugyanis az egyik oldala az, hogy logisztikailag nekünk se jó, hogyha rengeteg olyan hulladékot kell egyébként elszállítanunk, amit nem kéne. Ez pedig ott mutatkozik meg, hogy például nagyon sok részalkatrészt gyártunk fából. És itt a fa részalkatrészeknek a logisztikája esetében nagyon fontos, hogy mennyire hatékonyan tudjuk fölhasználni azt a részalkatrészt, amivel dolgozunk. Például a vágás során jelentkező hulladék minimalizálása. Vagy korábban nagyon sok dobozunknál használtunk polifoamot, amit teljesen kiváltottunk most, mert a polifoam vágásnál nagyon nagy mennyiségű műanyag hulladék keletkezett, és ezt szerettük volna minimalizálni.

Inkább azt mondom, hogy olyan gyártástechnológiai folyamataink, amik nem csak fontossá teszik ezt a kérdést, de üzleti szempontból is nagyon-nagyon fontos az, hogy ha valaki ezt jól menedzseli, akkor nem csak hogy jót tesz vele, de egyébként profitábilis lesz. Tehát például nagyon fontos, hogy azokat a részalkatrészeket, amiket mi gyártunk, nyilván amennyire lehet, azt megpróbáljuk a legoptimálisabban kihasználni, és ez valóban azért nagyon fontos, mert a hulladékgazdálkodás oldalról nem mindegy, hogy kétszer annyi hulladékot dobunk ki, mert nem tudjuk mondjuk hatékonyan feldolgozni. A bőr esetében szerencsénk van, a bőrdíszműves részlegünkkel, mert annak a vezetője egyébként nagyon-nagyon környezettudatos, és nem is gyárt olyan bőr alkatrészeket, amik nem ellenőrzött forrásból származnak. Ha van rá mód, akkor mi a növényi cserzésű bőrt használjuk, mert sokkal hatékonyabban lehet vele dolgozni, és ilyen szempontból a környezettudatosság nekünk is nem csak a termékek gyártásánál is, de annak a kommunikálásánál is nagyon fontos.

Úgyhogy például ez számunkra ilyen szempontból nagyon fontos, és ha megtehetnénk, hogy ne ebből gyártsuk. Mégis azt gondolom, hogy ennek az üzenete sokkal fontosabb, mint az, hogy mondjuk tíz forinttal olcsóbban gyártok valamit.

Anett: Egyébként a vásárlók rá is kérdeznek, vagy kifejezetten keresik is az ilyen szemlélet mentén készült alkatrészeket vagy akár bőr kellékeket? Rákérdeznek arra, hogy esetleg egy bőrszíj honnan van?

MI: Érdekes módon nem annyira kérdezik ezt meg. Tehát, hogyha fel sem merül ennek a kérdésnek a megvitatása, akkor ők nem fogják kérdezni, ha viszont fel van tüntetve, akkor onnantól pedig valamilyen szinten kritérium is lesz. De csak akkor, hogyha már ők is tudnak róla.

Hogyha valaki akar venni egy táskát, és azt mondja, hogy neki az a táska kell, amelyik tetszik, akkor az összképhez valószínűleg pozitívan fog hozzátenni az etikus márka szemlélet.

Anett: Tehát cégvezetőként, etikus márka tulajdonosként tulajdonképpen edukatív felelősséged is van? Mert hogyha a vásárló nem is feltétlen keresi az etikus szemléletet, vagy tudatosan nem figyel rá, Ti mégis aszerint működtetitek a márkát, aminél már ezek a szempontok is fontosak lehetnek.

MI: Nyilvánvalóan nagyon fontos – mivel gazdasági társaságként működünk – azt figyelembe venni, hogy mi az, ami az ügyfél számára fontos lehet, akkor is, ha ő egyébként nincs tisztában vele. Ez egy olyan szegmense az értékesítésnek, ahol azok a cégek, akik ezt kommunikálják – és az igényt is megteremtik arra -, hogy ez fontos legyen. Ez az a kulcsa annak, hogy nem késtünk el, de ez lehet annak a kulcsa, hogy hosszú távon a nagyobb multicégek is ezt fontosnak gondolják.

Nyilvánvalóan nem kell hiú ábrándokat dédelgetni azzal, hogy egy nagyon nagy multicég mennyire felelős ezzel kapcsolatban. Nagyon sokan nem érzik, hogy felelősséggel tartoznak. Viszont az a fajta nyomás, ami rajtuk van, és abból, hogy ezt a trendet egyre több fogyasztó követi, üzletileg is egy fontos kritériummá vált. Az a cél, hogy mindenkinek üzletileg ez egy profitábilis lépés legyen a környezettudatos működés, mert akkor több vásárlót fog tudni megszólítani.

Anett: Az Eco Fashion projekt is a fenntarthatóságot, és etikus gyártói magatartás hivatott hirdetni. Kifejtenéd nekünk, miért csatlakoztál az Eco Fashion projekthez támogatóként?

MI: Egy magyar manufaktúra tulajdonosaként – amely egy olyan nehezített terepen dolgozik, mint Magyarország -, nagyon fontosnak tartom azt a fajta nyitott szemmel járást, amit igyekszünk a lehető legszélesebb körben végezni. Így azok a projektek, amik bármilyen szinten innovatívak, vagy olyan témát dolgoznak fel, ami a mi jövőnkre nézve előre mutató, amögé szívesen beállunk. Hiszen így több oldalról, több szinten tudjuk kommunikálni azt, hogy sokoldalúak vagyunk, nyitottak vagyunk, és szeretjük azokat a fajta kihívásokat, illetve megoldásokat használni, amiket nem mindenki használ, vagy a legtöbben egyáltalán nem használnak.

Nekem az volt ebben az egész együttműködésben az izgalmas, hogy mit lehet kihozni a fenntarthatóság oldaláról és üzenetével a karóra piacon belül. Mik azok a szegmensek, ahol valóban hatékonyan lehet vele együttműködni.

Számomra az volt az egyik fontos lépés, hogy láthatok valamit, amire mi nem gondoltunk ilyen szempontból. Ezért ez egy izgalmas dolog.

Anett: Szerinted mi a legnagyobb kihívás a fenntartható divat terén?

MI: Több oldalról is meg lehet vizsgálni ezt a kérdést. Például kommunikációs szinten, illetve piaci szinten is. Tehát az Evolvens, mint divatkiegészítő gyártó, hova tud eljutni a magyar piacon. Ez egy nagyon-nagyon fontos kérdés, és hogy mikor jut el egy cég, arra a szintre, hogy a fenntarthatósággal sokkal-sokkal aktívabban tud foglalkozni, mint amennyire az értékesítésével.

Fontos megvizsgálni, hogy ezt a kérdést egy magyar mikrobrand oldaláról nézzük meg, vagy pedig globálisan, mondjuk hatalmas multi cégek szempontjából. Én úgy érzem, hogy ez el van csúszva a mai világunkban. Tehát nem a multinationális cég tűzi zászlajára, és csinált trendet belőle, hanem a mikrobrandek foglalkoznak sokkal inkább vele, és így jut el egyébként a nagymárkához. Amikor eljut ez a kérdés egy nagy márkához, akkor olyan erőforrást tud fordítani rá, hogy az etikus működés ténye, üzenete valóban eljut mindenhova. És persze üzleti oldalról leural bármilyen mikrobrandet, mert sokkal jobban tudja hallatni a hangját.

Kihívásnak azt látom, hogy amire nem nagyon látok megoldást – hogy ha például egy ilyen ötletből trend lesz -, hogyan tudja mégis megtartani egy kisvállalkozás ezt a kezdeti előnyét az adott új ötlettel kapcsolatban. Mert hogyha valóban jó és működik, és üzlet lesz belőle, akkor valószínűleg a komoly bevételt nem a kis brand fogja learatni, ami pedig azért probléma, mert a know-how tőle indult.

Én azt látom tehát nagy kihívásnak, hogy a kis fejlesztő cégek hogyan tudják megtartani ezt a fajta know-howt, amit egyébként ők indítanak el.

Anett: Érdekes ambivalencia az, amit mondasz. Egyfelől mennyire imponáló lehet egy tervezőnek, hogy egy ilyen alulról jövő, piciben induló, akár trenddé növelhető ötlet, vagy egy iránymutatás része lehet, vagy az, hogy ott lehet a kezdeteknél egy új trend keletkezésénél, és aztán végül pedig rá kell jönnie, hogy abból miként profitálhasson is.

MI: Nyilván, persze hogyha van egy olyan ötlete egy kis márkának, ami világra szóló, és tartamaz egy olyan újdonságot, amire még más nem gondolt – ez persze nagyon-nagyon ritka -, de neki nincs lehetősége rá, hogy ezt bármilyen módon levédje, vagy nem tudja kihasználni ennek a lehetőségét. És ez azért fontos, mert nem lehet nem profitorientáltnak tekinteni egyetlen márkát sem mérettől függetlenül. Karitatív módon senki nem csinál vállalkozást. Ha viszont az újdonságtartalmát nem maga a márka használja ki, lehet, hogy nem ez lesz az elsődleges cél, amire fókuszálni fog. Nem tudom, hogy ezzel egyébként mit lehet kezdeni. Valószínűleg újabb és újabb dolgokat kitalálni, és abból azt a szeletet megszerezni, amire van mód.

Anett: A Hackathon részvevőinek mi is azt kommunikáljuk a pályázatra való készülés során, hogy megértsék a pályázók azt, hogy nagyon fontos megismerni a termék potenciális vásárlóit. Te mit gondolsz, mit tudsz a saját vásárlóidról, mi a legfontosabb számukra az Evolvens márkában?

MI: Mivel gyakorlatilag 90 százalékban magyarországi ügyfeleknek értesítünk, vagy talán még magasabb számban, számunkra az elsődleges üzenet, ami miatt mondjuk minket választ egy vásárló, az az, hogy ez egy magyar márka. És ez most jelenleg nálunk talán sokkal erősebb üzenet, mint az, hogy adott esetben milyen összetevőkből áll az a részalkatrész, amiről beszélünk.

Érdekes az, hogy egyébként a vásárlóinknak egy nagy részét azt be tudom azonosítani olyan nagyobb svájci márkák tulajdonosaiként, akik már rendelkeznek egy nagyobb multinacionális svájci gyártónak a termékével, és utána már nyitottak arra is, hogy egyébként nálunk vásároljanak. Azt gondolom, hogy ez bármilyen ilyen kisebb divatmárkánál megjelenő trend. Mert ezek a vásárlók már kifinomultabb ízlésűek, mint amikor egy vásárló legelőször vesz egy magas minőségű divatterméket. Feltehetjük, hogy van pénze, amit el is akar költeni, de csak azután amikor már elköltötte a pénzét azokra a brandekre, amiket státuszszimbólumként kötelező, hogy beszerezzen. Ez után jön képbe, hogy a kicsi manufakturális márkákat keres, és kifejezetten olyat szeretne, ami nem tömegtermék (még ha luxus márka is), mint amit egy nagy multi cég tud nyújtani.

Tehát onnantól, hogy nyitottabbak lesznek és kifinomultabbak lesznek azokra a kézzel készült manufakturális értékekre, amiket egy mikrobrand vagy egy kicsi divatmárka tud nyújtani, addig el kell jutni a vásárlónak is. Én ezt a trendet látom. Biztos van olyan is, aki legelsőnek egy ilyen karórát vásárol, de valószínűbb, hogy neki már van több más variációja, mire eljut hozzánk, hogy na akkor szeretnék egy névre szőlő, csak nekem gyártott, egy darabos konfigurációt megrendelni.

Anett: Tehát ez tulajdonképpen azt is jelenti, hogy akkor hozzátok már egy vájt fülű, jól képzett szemű vásárló érkezik? Ekkor a kvalitásbeli szempontok is fontosak, mert már sok mindennel találkozott, sok mindent látott, már nem megy a véletlenre. Így neki nagyon primer, nagyon személyes, nagyon tiszta vásárlói igénye van? Tehát az egy erős visszajelzés lehet, hogy ez a vásárló már valóban azt akarja, amit ti tudtok adni számára.

MI: Igen, én is azt látom, hogy aki például hozzánk jön vásárolni, az sokkal tudatosabb. Tehát nem kell őt már meggyőzni, hogy mit szeretne, mert az elköteleződése már megvan a minőség felé. Persze az, hogy utána milyen konfigurációt vásárol, az már együttműködésnek a része, de ott már nagyából el van döntve.

A cégek esetében, amikor business to business órákat készítünk, ahol a cégnek az arculatára, logójával, hangulatával készítjük a karórákat, már nem nagyon jön szóba más gyártó, mert ezzel kevesen foglalkoznak. Tehát ezekben az esetekben inkább a kreatív oldaláról kell megfogni a vásárlót, hogy nyilvánvalóan az a konfiguráció, amit elkészítünk neki, és azok a látványtervek egyeznek-e az elképzelésével. Nyilvánvalóan órakedvelőnek kell lenni a megrendelőnek. Valószínűleg neki már van nem egy karórája, mire úgy dönt, hogy a cégében minden alkalmazottnak is legyen.

Anett: Egyébként itt eszembe jutott egy másik fenntartható szempont, a lokalitás. Tehát az, hogy egy csomó mindent kézművesen és Magyarországon gyártotok, az egy nagyon fontos szempont a fenntarthatóság oldaláról, hiszen nem szállítjátok át az alkatrészek nagy részét az óceánon keresztül.

MI: Ez alapvetően nem csak, hogy anno alap kritériumként indult az Evolvensnél, hanem feltétele volt annak, hogy ezt meg is tudjuk valósítani. Tehát egy darabos kicsi szériáknak a gyártásához egész egyszerűen kénytelenek voltunk megoldani azt, hogy Magyarországon, magyar beszállítókkal és nagyon rugalmasan tudjunk együttműködni, vagy ha lehet, akkor házon belül tudjuk megoldani. Pont ennek a személyre szabhatóságnak, egyediségnek az a feltétele és ugyanakkor a hátránya is, hogy egy-egy rész alkatrészből nem 50-100-500 darab készül, hanem 1-2. És valóban nehezen kivitelezhető lenne, és üzleti szempontból se lenne jó döntés, ha a világ másik végéről kellene ide szállítani.

Anett: Mindezek után mit üzensz a tervezőknek, divatmenedzsereknek? Hiszen a Hackathon versenyen tervezők és menedzserek együtt fognak gondolkodni.

MI: Egyrészt kössék fel a gatyát! – ez egy fontos dolog. Azt szoktam mondani ilyenkor, hogy attól függ, hogy ki, milyen szinten van, illetve mennyire elhivatott abban az adott témakörben, amivel foglalkozik. Nekem az segített, hogy beláttam, hogy minden projektben vannak hullámvölgyek. Vannak olyan időszakok, amikor az ember azt mondja, hogy hát én ezt nem akarom végig csinálni, meg annyi buktatója van, hogy sokszor elbizonytalanodik az ember, hogy tényleg ezzel akar-e foglalkozni. Általában, hogyha ennek a hullámvölgynek az alsó szakasza nem tart tovább három percénél – azaz, hogy nem akarom tovább csinálni -, akkor érdemes folytatni. Mert a mély hullámvölgyekből való fölocsúdás sokkal-sokkal nagyobb energiával jár.

Azt gondolom, hogy nem mindenkinek való a vállalkozó lét, vagy egy saját márka elindítása, de azt is gondolom, hogy minden embernek azt kellene csinálnia, amiben energiát tud felszabadítani. Tehát az, , amiben ki tud teljesedni. Ha ezt megtalálja, akkor szerintem jó úton jár.

És mi ebben, úgy gondolom, hogy kellő energiát tudunk felszabadítani. Mindenki, aki hasonló cipőben jár, rá fog jönni, hogy nem délután ötkor fogja abbahagyni a munkát, hanem ez egy életforma, egy életstílus. Például hajnali kettőkor felkel, mert eszébe jut valami, és azt le kell jegyezni. Ez egy ezzel járó életstílus. És egy nagyon-nagyon jó életstílus szerintem.

Anett: Nagyon köszönöm. Van-e még valami, amit kihagytam, és amit megosztanál, hozzáfűznél az interjúhoz?

MI: Talán annyi, hogy azt tartom fontosnak tervezői szempontból, hogy a designer is kóstoljon bele a termék építésébe és a nagyon nagy hangsúlyt fektessen a technológiai oldalra is, mert annál kevesebb utómunkája lesz vele, amikor meg akarja valósítani a termékét, hogyha már a kiinduláskor is úgy áll hozzá a tervezői folyamatnak, hogy az fizikailag megvalósítható legyen.

Ezen túl a logisztikai oldalt is erősen hangsúlyoznám. Tehát, hogy az a részalkatrész, amit megálmodtam, beszerezhető-e mondjuk 5 év múlva is, és ha nem, akkor milyen alternatívája lehetséges.

A filmkészítésnél mondják azt, hogy 90 % kompromisszum, 5 % csalódás. És ez mindenhol így van: megálmodsz valamit, és akkor jön a valóság.

Anett: Nagyon köszönöm.

MI: Én is köszönöm.

Ha szeretnél Te is gyakorlatorientált másoddiplomás Fenntartható divatmárka menedzsment képzésünkön tanulni jelentkezz most!

Share

Fink Evelinnel, az EVELINFINK márka tervezőjével beszélgettünk a divatról, az élethosszig tartó tanulásról, és a fenntarthatóságról.

Balázsi Anna interjúja

10 éves az EVELINFINK márkád. Honnan jön ez a mérhetetlen inspiráció, amitől a márkád mindig meg tud újulni?

Fink Evelin

Bármiből inspirálódhatok, ez mindig egy intuitív folyamat, de az építészetből és a saját életutamból gyakran merítek ihletet. A márka célja, hogy segítsen a nőknek megtalálni és kifejezni önmagukat az öltözködésen keresztül, így a kollekciók mondanivalója mély és összetett. Fontos, hogy szezonról szezonra mindig egy erős üzenetet tudjak közvetíteni, ami reflektál a márka céljára, így segítve a nőket (még) magabiztosabbá és önazonosabbá válni, lehetővé téve számukra, hogy egy külső, tárgyi dolog segítségével belülről is ragyogjanak.

Honnan indul a tervezés miután megszületett benned az elképzelés?

A téma megtalálása és pontos körülhatárolása után jöhet a formavilág, grafika tervezése, színek meghatározása és az anyaghasználat. Itt minden egyes döntésemnél vissza kell térnem az indulási ponthoz, és feltennem magamnak a kérdést, hogy az elképzelt sziluettek és anyagpárosítások kellően reprezentálják-e az átadni kívánt üzenetet, esetleg akad-e más út, ami még tökéletesebben visszaadja a víziómat.

Ruháidban gyakran megjelenik a bőr, selyem, gyapjú. Mi alapján társítod az anyagokat?

Kizárólag magas minőségű, természetes vagy újrahasznosított természetes anyagokkal dolgozom, amiknek egyben funkcionálisan is meg kell, hogy feleljenek. A különböző tulajdonságú és struktúrájú anyagok párosításánál a kísérletező kedvem hajt előre, valamint kihívásként is tekintek erre a folyamatra. Nagyon érdekesnek találom a különböző típusú anyagok, felületek összjátékát. Az anyagpárosításokkal mindig az adott kollekció üzenetét szeretném átadni, így ezt is szem előtt kell tartanom a választásnál. Kihívást pedig azért jelent, mert az eltérő anyagokat technológiailag összehozni nem mindig egyértelmű, kézenfekvő feladat. Mindig újabb technológiai megoldásokat kell kitalálnunk. Első ránézésre sokszor azt lehetne gondolni, hogy nem megoldható, így ez a mozzanat kísérletezés is egyben, hiszen a képzeletünkben a határ a csillagos ég, de arra kell törekednünk, hogy a valósában funkcionális duót alkossanak.

Volt, hogy alternatív anyagokkal dolgoztál, mint az ananászbőr. Mesélnél erről?

Igen, ami az anyaghasználatot illeti, a fenntarthatóság és a környezet tisztelete fontos szempont, így kizárólag természetes eredetű anyagokkal találkozhatunk munkáimban. Ha bőr használatára kerül a sor, akkor előszeretettel használok juh nappát, mint élelmiszeripari mellékterméket, de mindenképp szerettem volna egy vegán alternatívát is azok számára, akik valamilyen oknál fogva ódzkodnak a valódi bőrtől. Hosszas kutakodás után rátaláltam a Piñatexre, ami a gyönyörű textúrájával már első látásra magával ragadott. Ez egy innovatív, könnyű, de mégis strapabíró anyag, amit a spanyol származású dr. Carmen Hijosa 20 év kutatómunka után tökéletesített. Ezáltal létrejött egy nem csak különleges, de fenntartható anyag, ami az ananászlevél rostjaiból készül, a gyümölcs betakarításának a melléktermékéből.

Mi volt a legfontosabb tapasztalatod az állati bőrhöz képest? Egyáltalán össze lehet hasonlítani ezeket az anyagokat?

Nemrég el kellett látogatnom egy bőrkereskedésbe, ahol még a komoly tapasztalattal rendelkező szakembereket is megtévesztette az „ananászbőr” kulcstartóm. Az anyag textúriája nagyon hasonló a marhabőrhöz, ezért is olyan könnyen összetéveszthető a kettő. Dr. Carmen Hijosa a piñatexet az állati bőr alternatívájaként fejlesztette ki, ezért hasonlóan kell vele dolgozni, mint a valódi társával, de azért közel sem ugyanolyanok. Éppen ezért, a piñatex használata még nálam is kísérleti fázisban van, hiszen fontos, hogy megtaláljam a megfelelő formákat, sziluetteket, hogy valóban egy ruházati bőralternatívaként tudjam alkalmazni az anyagot. Összességében tehát nem lehet vele ugyanúgy dolgozni, mint a finom, textilszerű, vékony juh nappa bőrrel.

Mindezek ellenére úgy gondolom, hogy sikeresen megtaláltam azokat a sziluetteket, amikkel a piñatex jól működik. Óriási öröm volt számomra, amikor dr. Carmen Hijosa üzent nekem személyesen, hogy gratuláljon a munkámhoz.

„I would like to personally thank you for your wonderful work using Piñatex.  
As a designer, I am always looking for good design, and I appreciate empathetic and advantageous ways of using Piñatex and quality. Your work reflects all these!
Congratulations and I look forward, one day, to meeting you and seeing the work firsthand!”
– dr. Carmen Hijosa

A divattervezés mellett lehetőséged volt számos területen kipróbálni magad (jelmeztervezés, ékszertervezés, matematika tanítás). Melyik állt legközelebb hozzád?

Valóban, a ruhákkal való foglalkozást hobbiként kezdtem, ezért közben és előtte számos egyéb területen lehetőségem nyílt kipróbálnom magam. A megszerzett tudás soha nem vész el, azzal is magunkat gyarapítjuk, de annak ellenére, hogy az előző szakmáim elsőre távoli területeknek tűnnek, nagyon sok a közös. A tervezéshez, szabászathoz logikus gondolkodás, térlátás és egy erős reál véna is kell, amit az előző szakmáim szépen megerősítettek bennem. Az életemnek ez a korábbi része a kollekcióimban is megjelenik, hiszen a szabásvonalaimat is precíz, mérnöki pontossággal hozom létre. Gyakran inspirálódom például az építészetből, geometrikus formákból, ez pedig mind a műszaki vonalból adódik.

Korábban a Madách Színház is felkért egy produkcióhoz jelmeztervezésre, ami nagyon érdekes volt, és egyben kihívás, mert a színpadon viselt öltözetnek más funkcióknak kell megfelelnie, mint a való életben hordott ruháknak. Az ékszereket, különböző kiegészítőket pedig a mai napig előszeretettel tervezem az aktuális kollekciómhoz.

Ugyan minden korábbi szakmám szerettem, még mindig 24 órából áll egy nap, ezért választanom kellett, ami egyáltalán nem volt nehéz, mert határozottan a ruhatervezés áll hozzám a legközelebb, ez az igazi szenvedélyem.

Tervezés mellett most is tanulsz a METU Fenntartható divatmárka menedzsment szakon. Hogy tudod beépíteni a munkádba a megszerzett tudást?

Az életutam során rengeteg tudásra tettem szert, de a tanulás egy életen át tartó folyamat. Nagyon jól döntöttem, hogy a METU-n folytattam a tanulmányaim, hiszen itt friss, releváns tudást szerezhetek. A tapasztalataimból adódóan sok dologgal már tisztában vagyok, de mindig hasznos újrahallani a már tanultakat, mert a részletek azért időközben hajlamosak elveszni. Amit kiemelnék, az a divatipari aktualitások: a METU különösen naprakész az elmúlt évtized szakmai változásaival kapcsolatban, és persze nagyon fontos, hogy friss, aktuális információkat kapjak. A fenntartható divatmárka menedzsment szakot pedig azért választottam, mert a márka számára a kezdetektől fogva kiemelten fontos a fenntarthatóság, és ebben szeretném elmélyíteni a tudásom, hogy aztán mindezzel erősíthessem az EVELINFINK márkát.

Egy kollekció megszületéséhez egy egész team-re van szükség. Melyik az a munkafázis, amit ki mersz adni már a kezedből?

2015 óta saját műhellyel és egy szuper csapattal rendelkezem. A szabást és a varrást teljes mértékben átadtam nekik, de a szó szoros értelmében semmi nincs kiadva a kezemből, mert a munkafolyamatok minden egyes lépésénél jelen vagyok, és figyelmesen ellenőrzöm azokat. Ez azért is elengedhetetlen, mert egyes fázisoknál, amikor már tényleg csak miliméterekről van szó, én fogok tudni választ adni a következő lépésre, hiszen fontos, hogy az általam tervezett darabok pontosan úgy valósuljanak meg, ahogy azt elképzeltem.

Mi a víziód a következő 5 – 10 évre?

Két dolog vár megvalósításra, amiket már régóta tervezgetek. Az egyik a márka ready-to-wear vonalának elindítása, valamint bevezetése hazai piacon. Ezt el is kezdtem ebben az évben. Sok munka és tanulás vár még rám ezen a területen. Habár minden évben elkészítettem az aktuálisan kollekciót, eddig a márka fő vonala az egyedi, személyre tervezett, méretre készített darabok megalkotása volt. A korábbi években a kollekciók darabjai nem lettek konfekcionálva, csak megrendelésre, valamint méretre készültek el. A másik nagy tervem pedig a nemzetközi piacon való megjelenés és helytállás. Első körben majd a kelet-európai régió felé tervezünk terjeszkedni, aztán jöhetnek a távolabbi országok is.

Az újabb mérföldkövek elérése mellett apróbb céljaim is akadnak bőven, amik szintén hozzájárulnak a nagyobb dolgok eléréséhez, ilyen például a tanulás. A tanultakat folyamatosan felhasználom és beépítem a márkába, lépésről lépésre haladva a mérföldkövek felé.

Ha szeretnél Te is gyakorlatorientált másoddiplomás Fenntartható divatmárka menedzsment képzésünkön tanulni jelentkezz most!

Share

Egri Petrával beszélgettünk, aki ősztől a METU Fenntartható Divatmárka Menedzsment csapatát fogja erősíteni óraadóként.

Balázsi Anna interjúja

Mi volt az a momentum, ami elindított téged ezen az úton?

Nem pillanatok voltak, inkább találkozások. Barátok és kollégák vagy kollégák, akik később barátok lettek. Keszeg Anna MA diplomamunkám külső konzulense volt, és sokat segített a fast fashion megértésében, illetve elindított a divatkutatás felé. A doktori képzésemben meghatározó szerepe van Orbán Jolánnak, aki a dekonstrukció és a divat kapcsolatát régóta kutatja, P. Müller Péternek, aki PhD-témavezetőként színháztudományi oldalról segíti a doktori kutatásomat és nem utolsó sorban Bókay Antalnak, aki ÚNKP-témavezetőként a kutatás pszichoanalitikus hátterének kidolgozását támogatja.

Jelenleg a PTE BTK Irodalom-és Kultúratudományi Doktori Iskolájának hallgatójaként a divatkutatáson belül melyik az a fő terület, amivel foglalkozol?
Három fő kutatási területen dolgozom. Az egyik a festészet és szürrealizmus kérdésköre, annak a pszichoanalitikus elméletei, a másik a művészi performanszok problematikája, például Marina Abramović önsebző permormanszai. A divatkutatáson belül pedig a divatelmélet és színháztudomány kapcsolatával foglalkozom, amely viszonylag új terület. Látom a nemzetközi konferenciákon, hogy a divatperformansznak Nyugat-Európában sokkal tágabb diskurzusa van, mint jelenleg Magyarországon. A divatperformanszok teatralitása érdekel. Sokat foglalkoztam Alexander McQueen performanszaival és Király Tamás munkáival, akinek ruhaszínházi projektjei voltak a Baltazár Színházzal. A kutatásaim elméleti hátterét a dekonstrukció, azon belül is Jacques Derrida és Paul de Man elméletei és a kortárs pszichoanalízis határozzák meg. Ezen elméletek segítségével tudok kapcsolódni azokhoz a törekvésekhez, amelyek a performansz- és divatkutatás diskurzusának megújítását célozzák. 

Mik voltak a legfontosabb lépcsőfokok, amik elvezettek oda, ahol épp vagy?
Szellemi kíváncsiságomat meghatározta az, hogy a családom számos tagja tudományos kutatással foglalkozik vagy foglalkozott. Nagypapám vallásfilozófiából doktorált, édesapám fungológus – erdei gombákból írta a doktoriját, anyukám informatikus és könyvtáros egy gimnáziumban, ahol a diákokkal kreatív módon ismerteti meg az informatika és az etika világát. Tőlük számos impulzus ért. Emellett fontosnak tartom azokat a szellemi műhelyeket, ahol képződtem. A Debreceni Egyetem Kommunikáció- és Médiatudományi Tanszékét, ahol a BA-diplomamunkámat írtam, az ELTE – Művészetelméleti és Médiakutatási Intézetét, ahol az MA képzésben a fast fashion témában kutattam, és a Pécsi Tudományegyetem doktori iskolájának szellemi közegét. Mindemellett fontos volt számomra a Madridban eltöltött időszak is (Universidad Carlos III), amikor filmgyártást és divatújságírást is tanultam.  Találkoztam David Lynch-csel és Pedro Almodóvarral. Részt vettem egy VOGUE kurzuson is. Ősztől pedig lehetőségem lesz a METU Fenntartható Divatmárka Menedzsment szakirányú továbbképzésen oktatni, illetve főállásban a PTE KPVK Alkalmazott Művészetek Tanszékén is tanítani.

Mire vagy a legbüszkébb?


A családi hátteremre, a férjemre, aki nélkül nem lennék ott, ahol most vagyok.  A nagyfiamra, aki hatéves és imádja a zenét és a matematikát. Szakmailag pedig arra, hogy többféle igényes szakmai közegben is párbeszédképesek azok a kutatási területek, amelyekkel én foglalkozom. Kommunikáció szakosként indultam, majd irodalmár doktori képzésbe kerültem. Számos nemzetközi konferencia tapasztalata is azt mutatja, hogy a divatkutatásnak van létjogosultsága. Én akkor kezdem ezzel foglalkozni, 2012-ben, amikor még nem tartozott a fősodorba. Nagyon kevés ehhez kapcsolódó kurzus volt, most pedig egyre inkább kitágul a világ a divatkutatás számára.

Hogy tudod összeegyeztetni az anyaságot a karrierrel?
A férjemre mindig számíthatok. Csodás apuka és komoly részt vállal a fiunk nevelésében is. Egy dinamikus, energikus család vagyunk. Mivel ő is szakmabeli, így tudja, hogy a felsőoktatásnak és a tudományos kutatásnak milyen kihívásai, örömei és árnyoldalai vannak.


Mit gondolsz az új technológiákról a divatiparban?
Ez érdekes kérdéskör. A doktorim egyik utolsó fejezete pont erről szól, az NFT divat és blockchain kapcsolatáról. Hagyományosan a divat a maga materialitásában érdekes, hiszen anyagiságukban létező ruhadarabokat viselünk. A divat választási lehetőséget kínál, viszont ez meglehetősen korlátozott. Ezzel szemben a digitális divat lehetetlenné teszi a materiális kézzelfoghatóságot, de kitágítja választási lehetőségeinket például a Metaverzumban. Nagyon izgalmas, hogy a Balmain divatház Barbie kollekcióját már csak NFT-ben lehetett megvásárolni. A digitális átalakulás ráadásul a fenntarthatóság kérdéskörét is felveti. Már elindult a gondolkodás erről és várhatóan új utakat nyit majd meg a divatipar és a divatkutatás számára is.


Munkáidat látva, én azt gondolom, hogy ha van egy ötleted azt egyből meg is valósítod.
Próbálom kihozni a munkámból a legtöbbet. Ennek egyik terepe a publikálás. Több amerikai divatkutatással kapcsolatos folyóiratban is sikerült már publikálnom. Legutóbb a Parsons School of Design folyóiratába, a BIAS-ba írtunk a Romani Designról Maróy Krisztinával, aki a Glamour főszerkesztője és maga is doktori kutató. Erre nagyon büszkék vagyunk, mert ebben a folyóiratban ritkán publikálnak Magyarországról. A másik ilyen hely a Vestoj, ahol Domoszlai-Lantner Doris-szal jelentünk meg közösen. De az orosz Fashion Theory folyóiratba is írtam már önálló tanulmányt Király Tamásról. Ezek olyan célok voltak, amelyeket kijelöltem magam előtt és szerencsére sikerült is elérnem.

Egy született világutazó vagy. Nagyon sok nemzetközi konferencia van a hátad mögött, mesélnél erről?  Hol jártál legutóbb? Mi a következő úti cél?
Tizenkét nagy nemzetközi konferencián jártam az elmúlt négy évben, összeségében pedig negyvenöt konferencia szereplésem volt. Legutóbb Izlandon voltam, egy performanszkutatási konferencián, előtte pedig Washingtonban egy Derrida konferencián. A nemzetközi konferenciák lehetőséget kínálnak az ismerkedésre, és szerintem olyan szakmai közegek, ahol az ember megmérettetheti magát és az ott szerzett tapasztalatokat hasznosíthatja a kutatásban és az oktatásban is.


Mi a következő cél, amit szeretnél elérni?
Rövidtávú cél a doktori dolgozatom és az abból készülő könyvkéziratom befejezése, valamint egy konferenciaelőadás elkészítése a Romani Design legújabb kollekciójáról, egy olyan konferenciára, amelyet a Szerb Művészeti Akadémián fognak megrendezni ősszel.  

Ha szeretnél Te is gyakorlatorientált másoddiplomás Fenntartható divatmárka menedzsment képzésünkön tanulni jelentkezz most!

Share

INTERJÚ VARGA VIKTÓRIÁVAL, A V I K T O R I A V A R G A MÁRKA TERVEZŐJÉVEL, A BUDAPESTI METROPOLITAN EGYETEM FENNTARTHATÓ DIVATMÁRKA MENEDZSMENT KÉPZÉS EGYIK MENTORÁVAL

Hosszú úton kerültél a jelenlegi szakmádhoz, a sporttól elkezdve a gazdasági területen át, míg végül kikötöttél a divatnál. Mi volt az, ami miatt a divattervezést választottad?

Az életem során mindig is vonzottak a művészetek, különösen a festészet, az egyetemi évek alatt több galériában is dolgoztam, így egy szorosabb és mélyebb kötődés alakult ki ezzel a világgal. Már akkor elvarázsolt ez a miliő. Belül pedig mindig mondta egy hang, hogy szeretnék még valamit kifejezni, megmutatni a világnak, szóval éreztem, hogy szeretnék művész lenni. A divat pedig mindig is jelen volt az életemben, szerettem a

különleges anyagokat, jól bántam a színekkel. Ami pedig lendített rajta, hogy nagyon sok pozitív visszajelzést kaptam az öltözködésemre, valahogy jó érzékkel tudtam párosítani a színeket, a fazonokat. Korábban még átalakítottam ruháimat, és valahogy mindig kilógtam, máshogy öltözködtem. Évekig ezzel kapcsolatban csak álmodoztam, gondolati szinten jelent meg, de közben megtanultam varrni, meg nagyon sokat rajzoltam, hobbi szinten a munkám mellett. Egy utolsó löketet adott, hogy Torontoban is dolgoztam pár hónapot és van ott egy design utca, ahol nagyon sok designer üzlet van, nagyon sok tervezővel ismerkedtem meg és bekebelezett ez a szakma. Bár ott még vásárlóként voltam jelen, éreztem, hogy a másik oldal is nagyon vonzó, miután hazajöttem már tudtam, hogy ezt megpróbálom. De sok támogatást adott a tudat, hogy vannak B opcióim, ha nem jött volna be, vissza tudtam volna fordulni.

2018-ban alapítottad meg a saját márkádat, mesélnél róla egy kicsit?

Ekkor végeztem, a KREA Design Iskolában tanultam, de már alatta is tudatosan elkezdtem építeni. Ezt a fázist könnyűnek éreztem, hisz tudtam

mit akarok felépíteni, tudtam, hogy mi az irány és milyen márkát szeretnék létrehozni. 2018-ban diplomáztam és nagy sikere volt, a magyar médiumok felkapták, magazinok például, és meghívtak különböző műsorokba. Ez adott egy löketet, hogy jól el tudtam indulni és lettek megrendelőim. Nagyon

sokat számított, hogy szájhagyomány útján is elkezdett terjedni, a Fashion Week bemutatóira is egyből meghívást kaptam. Tényleg szerencsésen elindult az egész. Művészként érdekes, hogy vajon lesz-e erre kereslet, az emberben vannak bizonytalanságok, kérdések, de a támogatást egyből megkaptuk és nagyon sok hölgynek szereztünk boldog perceket. És mindig, most is sok a visszajelzés, ami az egészet működteti.

Akkor mondhatjuk, hogy egy sikeres indulás volt.

Igen, az eleje óta mondhatni gördülékeny, és jönnek a megkeresések, szerencsére.  

Az indulás után nem sokkal jelent meg a Covid19 járvány, ami a mai napig érezteti következményeit. Milyen hatással volt ez a vállalkozásra?

Igazából itt már működtünk úgymond két éve, nagyon sokat számított ez, mert már volt egy olyan bázis, törzsvendégeknek nevezhetjük, akik folyamatosan visszatérnek hozzánk és mindenkinek megvan a megrendelőlapja, a kartonja és tudjuk a méreteiket. Így igazából elég volt felhívniuk telefonon, mi pedig tudtuk készíteni a ruhadarabokat. Először nekünk is volt egy félelmünk, de szerencsére folyamatos volt a megrendelés és az érdeklődés, folyamatosan nyitva tudtunk lenni és volt munkánk, dolgoztunk. Nagyon örültem, hogy még otthon is, a Zoom előtt is felöltöztek a vendégeink, sok képet kaptunk tőlük, hogy nem csak a felsőt veszik fel, az inget, hanem azt is, ami nem látszik a kamerában. Ezért hálásak vagyunk, nagyon sokat számított ez. Több szegmense van a márkának, vannak pólóink is, amik nagyon népszerűek azóta is a neten, sok kézimunkával készül, illetve többre festettem is, kaptam időt, hogy többet tudjak foglalkozni a művészi részével is.

Zökkentőmentes időszak volt.

Igen, én azt gondolom egyébként, hogy jól jöttünk ki belőle. Széles a választékunk, a kézműves pólóktól a mindennapokban viselhető darabokon át az alkalmi ruhákig. Nyilván az alkalmi ruhák akkoriban háttérbe

szorultak, nem igazán rendeltek koktélruhákat, estélyiket és esküvői ruhákat.

A márkádnál fontos a fenntarthatóság, mit jelent ez a mindennapokban?

A fenntarthatósághoz egy kicsit a Covid is kapcsolódik, nagyon sokan fordultak a fenntartható ruhadarabok felé, sokan szelektáltak gardróbot, vagy gondolták újra a ruhatárukat ebben az időszakban, és sokan mondták azt, hogy inkább egy tudatosabb gardróbot építenek, ahol kevesebb, de minőségi, időtálló darab van. Így mi tervezők, ruhakészítők nagyobb figyelmet kaptunk, olyanoktól is, akik erre eddig nem voltak fogékonyak. A járvány miatt megjelent egy plusz kereslet, az embereknek pedig tényleg fontos volt, hogy fenntartható helyről szerezzék be a ruhadarabjaikat, hogy tudják ki készíti. Nálunk itt készülnek a műhelyben a darabok és az anyag is nagyon fontos, mi a legtöbbet selyemből, pamutból és gyapjúból készítjük. Ami még a fenntarthatósághoz tartozik, már az indulás óta figyelünk arra, hogy gyakorlatilag ne legyen szabászati hulladék, hanem azokat eltesszük, gyűjtjük és különböző technikákkal felhasználjuk, például applikációkat, szalagokat készítünk belőle.

Nehéz összeegyeztetni a fenntarthatóságot a divattal?

Én azt gondolom, hogy manapság már pont nem, az életünk részévé vált és egyre inkább lehet már fenntartható anyagokat is venni, modern kivitelben. Amikor még indult ez az egész, akkor még nem lehetett. Úgyhogy azt gondolom, hogy most már össze lehet egyeztetni és ez igazából már a trend része is. Szerintem most már nem tud az hosszútávon fennmaradni, nemzetközi szinten főleg, aki nem működik, vagy legalább nem törekszik arra, hogy fenntarthatóan működjön. Szerintem ez verseny előny is a fast fashion üzletekhez képest.

A jövőben milyen terveid, céljaid vannak?

Mindig készülünk a Fashion Weekre, az új kollekciók bemutatójára. Ami nagyobb kaliber lesz számunkra, az a nemzetközi piacra lépés. A social

medianak és a webshopnak hála már most is jelen vagyunk és szállítunk több országba is. De nem vagyunk még külföldi showroomban jelen, ez lenne a következő lépés, először európai megjelenés a cél. Benne vagyunk egy nemzetközi mentorprogramban, ott pedig a milánói bemutató lesz az első mérföldkő, ez várhatóan jövőre fog bekövetkezni. Úgy gondolom az egy nagyobb szintlépés lesz majd.

Hogy illik mindez bele a mindennapi életedbe?

Aki hivatás-szerűen foglalkozik valamivel, az szinte nem is tudja szétválasztani a munkáját és a mindennapi életét. Mindig velem van, most például pont az új kollekciót készítjük és ezen ilyenkor éjjel-nappal gondolkozom, hogy hogy fog majd kinézni. Akik ismernek, már megszokták, hogy ez velem van, az életem része. De igyekszem egyensúlyt teremteni, hogy mindenre legyen idő. És meg is oldható szerintem, csak nem úgy van szétválasztva a munka és a magánélet, hogy 9-től dolgozom egy nyolcórás állásban, hanem ez egy sokkal komplexebb folyamat. 

Honnan találsz inspirációt az új kollekciókhoz?

Nálam mindig az volt a fontos, hogy egy új, különböző kultúra legyen az

inspiráció, vagyis egy új ország, amit felfedeztem. Általában olyan országot választok, ahol már jártam és van valamilyen személyes kötődésem,

élményem, képeim. Ezek inspirálnak. Nagyon szeretem az építészetet, azt mindig megfigyelem, a természetet, az ottani művészeket is akár. Igazából ennek az egyvelege az, ami egy kollekciót inspirál. Természetesen kutatómunka eredménye is, illetve személyes élmények, dokumentációk, ez kapcsolódik össze a trendelemzésekkel és a brand DNA-jével, így egy komplex tervezési folyamat eredménye lesz a kollekció. Ebbe pedig mindig beépítjük azokat az elemeket, amik mára már a márkára jellemzőek, megszokottak, de mégis valami más, valami megújult.

Ha szeretnél Te is gyakorlatorientált másoddiplomás Fenntartható divatmárka menedzsment képzésünkön tanulni jelentkezz most!

Share

INTERJÚ BOGDÁNOVICS DÓRA, A ROSE KFT ÜGYVEZETŐ IGAZGATÓJÁVAL, ÉS A BUDAPESTI METROPOLITAN EGYETEM FENNTARTHATÓ DIVATMÁRKA MENEDZSMENT SZAKIRÁNYÚ TOVÁBBKÉPZÉSI SZAK VÉGZETT HALLGATÓJÁVAL

Balázsi Anna interjúja

Arról, hogy a jelenről tudjunk beszélgetni, feltétlenül meg kell említeni a múltat is. Kerekasztal beszélgetés során említetted, hogy most már 30 éve, hogy Édesanyád megalapította a Rose Kft-t egy kis pincében, ahol eleinte kötöde volt. Milyen hatással volt ez rád kislányként? Milyen érzés így visszatekintve, látni egy céget felépülni, ahol nők
és asszonyok dolgoztak abban az időben.

Az egész életemre kihatással volt. Ebbe születtem bele. Mi mindig csináltunk valamit. Ez egy nagy kaland volt. Kislányként ott írtam a házimat, majd mentünk anyagbeszerzésre, segítettem a szabászatnál, később egyetem után külföldön szereztem gyakorlati tudást arról,  hogyan kell irányítani egy céget. Láttam ahogy a kis pincei kötödéből, átköltözünk egy nagy csarnokba, ahol már annyi munka volt, hogy két műszakban tudtuk foglalkoztatni a munkavállalóinkat. Ekkor már haza költöztem és átvettem a családi vállalkozás gazdasági vezetését és tudtam, hogy bármi történhet, nincs lehetetlen!

Most mesélnél egy kicsit a Rose jelenéről is? Egy új brand bevezetése előtt álltok. A munkaruházaton belül, a védőruhák felé vettétek az irányt. Mesélnél erről bővebben? Mennyiben más/nehezebb piacra dobni egy védőruha márkát, mint egy divat márkát?
A doublerosenext, a Double Rose 2. generációja. Csúcstechnológiás, antibakteriális és antivirális tulajdonságokkal rendelkező, izzadságelvezető köpenyeket, nadrágokat és tunikákat kínálunk elsősorban az egészségügyben, vendéglátásban, valamint szállodaiparban dolgozóknak, hogy új szintre emeljük a munkahelyi biztonságot és komfortérzetet.

Portugáliában egy oktató korházban teszteltük az antibakteriális és antivirális tulajdonságokkal rendelkező anyagot mely 99,9%-ban megakadályozza a H1N1 vírus és Staphylococcus baktériumok további szaporodását a ruhán. A speciális gyártástechnológiával kezelt anyagból készült ruha mintegy hőszabályzóként is működik.

A munkaruha márkát tekintve, mennyire lehet alkalmazni a social mediát? Hol éritek el legkönnyebben a vásárlóitokat?
Igyekszünk jelen lenni a social media minden területén. Egy kisebb csapat is dolgozik ezen a háttérben, de szeretek én magam is részt venni ebben a munkában is.

Munkaruhák esetén mennyire fontos, hogy az anyagok Oeko-Tex, GOTS minősítéssel rendelkezzenek?
A munkaruhának az alapanyaga az egyik elengedhetetlen feltétele. Fontos, hogy hordható szerethető legyen. Sok éves tapasztalat után lett egy olyan alapanyag beszállítói kör, akiknek köszönhető, hogy ruháink minőségi darabok. Termék palettánk szélesen kínál 100% pamut és kevertszálas összetételű termékeket. Számunkra fontos, így alapanyagaink rendelkeznek Öko-Tex STANDARD 100 minősítéssel, de a tapasztalataink azt mutatják, hogy akik munkaruhát keresnek egyáltalán nem foglalkoznak azzal, hogy az az anyag milyen minősítéssel rendelkezik. Ezen a téren is sajnos még nagyon kevés információval rendelkeznek az emberek, így tudatosan nem keresik.

A Kerekasztal beszélgetés során többször volt szó a textil hulladékról, hogy Magyarországon nincs kiépítve erre egy használható rendszer. Minden cég, ahogy ti is, maga igyekszik tenni ellene. Nektek milyen textil hulladék körforgásotok van? Nálunk sikerült kiépíteni egy jól működő körforgást. Van egy svéd partnerünk aki a textil hulladékunkból szőnyegeket, törlőrongyokat készít. Van amit mi hasznosítunk újra. Célunk, hogy a jövőben az elhasznált munkaruháinkat mind visszagyűjtsük, illetve egy kérdőívet állítsunk össze vásárlóinknak, hogy felmérjük a személyes kompetenciájukat, mit kezdenek a saját textil hulladékukkal.

További információ a doublerosenext Kft.-ről: https://doublerosenext.hu/ ; https://www.doublerose.hu/

Ha szeretnél Te is gyakorlatorientált másoddiplomás Divatmenedzser képzésünkön tanulni jelentkezz most!

Share

Interjú Szabó Pálmával, képzésünk Fashion event management kurzusának oktatójával

Szabó Pálma, a Budapesti Metropolitan Egyetem Fenntartható divatmárka menedzsment szakirányú továbbképzési szak Divatbemutató szervezés kurzusának oktatója, hazánk egyik legismertebb, és legkeresettebb divatrendezvény szervezője,- és show rendezője,- aki több mint 20 évet tudhat maga mögött a hazai divat, és rendezvényszakmában. A Sonia Produkciós Kft ügyvezetőjeként olyan divatbemutatók megszervezésére, lebonyolítására és megrendezésére kérték már fel többek között, mint az ELLE fashion show, a Marie Claire Fashion Days nemzetközi márkáinak bemutatói, a Katti Zoób divatház bemutatói, a CEWES bemutatók, illetve a H&M Pr eseményeinek megszervezése, és lebonyolítása.

A 2021/2022-es tanévben is, Szabó Pálma tart előadást Fashion event management témakörben a Budapesti Metropolitan Egyetem másoddiplomásai számára. Pálma, immáron 6. éve adja át tapasztalatait és tudását a Fenntartható divatmárka menedzsment szak hallgatóinak. Őt kérdezzük most, a lassan 2 éve tartó megváltozott helyzetről, a járvány okozta piaci viszonyokról a fashion eventek, divatbemutatók tükrében.

Hogyan képzeljük el a mindennapjaidat, miben, mennyiben változtak munkáitok a korábbiakhoz képest?

A dolgok egyrészről megváltoztak, de másrészről viszont alapjaiban nem. Vannak olyan céges partnereink, akik a nullára fogták vissza a rendezvényes piacon való jelenlétet, tehát semmiféle public aktivitást nem folytatnak lassan már 2 éve. Szerencsére viszont vannak olyan Partnereink is, akik okosan „kihasználják” a lényegesen kevesebb impulzust, és bátrabban merik kommunikálni személyes jelenlétüket, aktivitásukat, termékeiket a piacon különböző eventek keretében. Természetesen, ezek a rendezvények a legmagasabb higiéniai szabályoknak megfelelően zajlanak, maximálisan odafigyelünk a résztvevőkre, és a vendégekre egyaránt.

Milyen nagy feladataitok voltak az elmúlt időszakban?

A Katti Zoób divatház kollekciójának bemutatóját rendeztem én magam Balatonfüreden, a csapatom feladata modellkoordináció volt. A show különlegessége két ponton is megmutatkozott: egyrészről a szokatlanul magas modell-létszám, valamint az, hogy este folyamán három különböző helyszínen, különböző show stílusban jelentek meg a tervezőnő ruhái. 100 modell áramlott át aznap este Füreden, megmutatkoztak egy klasszikus runway kifutón, ahol egy egész utcát zártunk le a show kedvéért. Majd a második helyszínen egy szalonbemutató jellegű show-t láthatott a közönség a Vaszary-villa kertjében, illetve zárásként egy tematikus show keretén belül vonult fel a kollekció az Art Portal Galéria Zákonyi utcai épületében is. Mindhárom helyszínen – a mértékadó nemzetközi trendekhez kapcsolódva – környezettudatos megoldásokat választottunk, hiszen a természetes fények különleges élménye hatotta át a show-t. 

Volt-e más nagy munkátok a közelmúltban?

A CEWES 2021 – Central Europian Wedding Show- keretén belül volt lehetőségünk két régi, nagy tervezővel való közös munkára is, aminek én személy szerint is nagyon örültem. Makány Márta, és Léber Barbara kollekciói vonultak a közel 20 méteres kifutón, újraértelmezve a menyasszonyi ruhák trendjét, imagéját. Jó volt látni, hogy nemcsak a klasszikus vonalak, a klasszikus színek ejtik rabul a közönséget, hanem már mernek bátrabban nyúlni az izgalmasabb színek, a formabontóbb vonalvezetésű öltözetek után is. A kiállításon is a legmagasabb higiéniai szabályokat kellett figyelembe vennünk, ami egy plusz feladatot jelentett show szervezési szempontból is.

Hogyan képzeljük el az óráidat? Mi mindennel gazdagodhatnak a hallgatók?

Elsőként a hazai és nemzetközi divatesemények bemutatása zajlik mindig, majd beszélünk a divatesemények koncepciójáról, programok összeállításáról, és az operatív feladatokról is. Az események marketing kommunikációjának kibontása is egy izgalmas téma, nem kevésbé a PR, és a humánerőforrás vonal. A tárgyam egy gyakorlati tárgy, tehát nagyon fontosnak tartom, hogy minden kérdésről ne csak elméletben beszéljünk, hanem a gyakorlati oldalt is igyekszem részletesen is megmutatni a hallgatóknak. Az órák végén mindig egy vizsgára kerül sor, ami nagyon izgalmas számomra is, hiszen nagyjából már ott kiderül, hogy kit ragadott meg a műfaj, kivel fogok „kollegaként” találkozni a jövőben.

Van ilyen hallgató?

Igen, minden évben van olyan hallgató, aki a divatshow szervezést, rendezést választja jövőbeli hivatásául. Ennek én őszintén örülök, hiszen szükség van a jó utánpótlásra, a friss szellemiségre.

Ha szeretnél Te is gyakorlatorientált másoddiplomás képzésünkön tanulni jelentkezz most!

Share
Share
Share